NYUGDÍJAS TÚRA: DOBOGÓKŐ KÖRÜL

Induláskor eső, érkezéskor verőfény, helyzetfüggő túravezetés
Talán az erősen változékony időt jósoló előrejelzés, talán a kora reggeli találkozási időpont volt az oka, de klasszikusunk, Mérai Robi egyik gyakorta használt fordulata, vagyis a „kicsiny, de lelkes csapatunk” bizony teljesen ránk illett. 12 fok és gyenge eső volt, amikor a Két-bükkfa-nyeregtől útnak eredtünk a Fekete-kőhöz.
Csúszós terep ide, csúszós terep oda, Ica és Sári ügyesen, ám óvatosan „zergéskedtek” a Fekete-kő szikláihoz vezető szűk ösvényeken. Az erdőkbe ágyazott, szürke felhőkkel borított Pilisszentlélek és a környező varázslatos panoráma, meg a kövek között virító apró, ám annál szebb virágok képében jutalmuk nem is maradt el.
A netes időjóslás 10 óra körülre azt jósolta, hogy eláll az eső, délre pedig várhatóan a felhő is eloszlik, ezért Gyula változtatást javasolt. Használjuk ki a sejtelmes, borongós hangulatot és Dobogókő helyett előbb menjünk az ehhez kitűnően illeszkedő a Zsivány-sziklákhoz, majd a napsütés reményében csak délben érjünk a fenti kilátókhoz. A módosítás nagyszerűen bevált! Az intim csöndben több, mint egy órát töltöttünk el a tekergő gyökerek és sziklafalak mesebeli környezetében, majd a Hideg-lyuktól is elbúcsúzva vágtunk neki a felfelének.
Mire felértünk, a Téry-emlékműnél sütött a nap, de itt is szinte csak magunkban lehettünk. A páratlan kilátást élvezve falatoztunk egyet, majd leereszkedtünk a Thirring-sziklákhoz. A körutat nem jártuk be, helyette a már a napsütés fényeiben fürdő ligetes erdőben felkapaszkodtunk a sípályához. A Zsindelyes megújítása ugyan sajnos lassabban halad a tervezetnél, de a megszaporodott jurták mellett jó érzés volt felidézni az egykori havas telek ereszkedéseit ezen a festői szépségű pályán.
Innen a gerincen visszafelé indulva a Tirts Rezső kilátóhoz mentünk, ahonnan a Dunakanyar lenti része is elénk tárult. A közel távolban a visegrádi fellegvár, messzebb pedig a Vác felett felett fehérlő Naszály integetett felénk.
Elszaladt az idő. Abban maradtunk, hogy a Vaskapu-sziklát most akár ki is hagyhatjuk, hiszen Gyula egy egész csokorra való pilisi túratervvel kecsegtetett bennünket. A Két-bükkfa-nyeregbe visszatérve 15 km-t és 500 m szintet mutatott a masinánk. Köszönet Gyulának, bánhatja, aki ezt kihagyta!
Kalmár Béla