Öten – hölgyek - jöttünk el a királyréti túrára. Javarészt tiszta, de hűvös időben volt részünk, csupán a túra vége felé csepergett egy rövid ideig.

Az emeletes vonattal és a királyréti kisvonattal történő utazás után rögtön a Várhegynek vettük az irányt. A modern, háromszögekből rafináltan felépülő, fából készült kilátóból a tiszta idő jóvoltából messzire elláttunk. Még a Kékes sziluettje is kirajzolódott. A Várhegyről leereszkedve a királyréti állomás közelében szembejött egy kávézó, amit persze nem hagytunk ki. Majd egy még zöld lombos erdőn mentünk keresztül. Néhány gombát és egy iciri-piciri szalamandrát láttunk. Rengeteg őszi kikerics virított egy tisztáson. Félúton jobbnak láttuk az aszfaltos utat választani, mert a turistaúton sárral és tócsákkal kellett küzdeni. Néhány szabadon álló diófánál meg kellett állnunk, mert nem lehetett otthagyni az éppen megérett diókat. Jóval súlyosabb hátizsákokkal folytattuk utunkat.

A napsütést hirtelen felhők és esőcseppek váltották fel. De nem tartott sokáig. Néhány harcias libával hősiesen megküzdve elértük a célállomást, a Paphegy megállót. Mivel majdnem két órát kellett volna várni a kisvonatra, ezért elhatároztuk, hogy gyalog visszamegyünk Királyrétre. És ekkor, mint a mesében, egy modern, soha nem látott nyitott vasúti járgány-féle állt meg az állomáson és a vezető invitált minket, hogy Királyrétre megy, felszállhatunk. Nem kellett kétszer mondania, mert már alaposan elfáradtunk. Kiderült, hogy ez egy buszpótló járat. Királyréten kávézással és fecserészéssel töltöttük a várakozási időt. Visszafelé már szinte röpült a 25 km/órás maximum sebességgel haladó kisvonat, majd az emeletes vonat száguldott velünk Budapestre. És hogy legyen még meglepetés a nap végére, a hol esős, hol napos időben gyönyörű dupla szivárvány tündökölt az égen.

Párkány Erzsébet

Galéria