Az Árcseren és a Ciblesen is szél, hó, s mesés panoráma fogadta zilahi barátainkat, akik túrájuk beszámolóját és képeit megosztották a PKE honlap látogatóival is.

 Zilahról indulva már 8 óra körül megérkeztünk Tőkésre.

    A Tőkés előtti tisztásról kíváncsi (no meg persze álmos) szemeink hamar kiszúrták a Cibles (Széples) vonulat fehérbe öltözött hegykoszorúját.

    A bányakitermeléstől az őszi színekben pompázó bükkerdő kanyargó ösvényén kezdtük kapaszkodásunkat új túratársunkkal, egy kutyussal. Az Árcser csúcs alatti védkunyhónál megpihentünk, elfogyasztottuk csúcs-csokink egy részét, s egy kis szíverősítő is lecsúszott a torkunkon. Erre kimondottan szükségünk volt, mert innen a védkunyhó mögötti meredek oldalnak vágtunk neki, majd a sűrű fenyő- és borókarengetegen át kiértünk a sziklás gerincre, amit egyre nagyobb hófoltok díszítettek.

    Az Árcseren és a Ciblesen is szél, hó, s mesés panoráma fogadott minket. Hamar elfelejtettük a fáradtságot, a látvány lenyűgöző volt: a Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok fehér sapkái rajzolódtak ki a távolban.

    Visszafele vezető utunk az Árcser és Cibles közötti nyeregből indult, a meredek kőfolyáson haladva (amit most térdig érő hó borított) eljutottunk a Cibles patakig, innen pedig jól kitaposott ösvény vezetett vissza a védkunyhóhoz. A tűz pattogásánál elfogyasztottuk maradék enni- s innivalónkat, amibe persze készségesen besegített hűséges négylábú túratársunk is.
    Az autóinkhoz vezető útszakaszon pedig élvezhettük az őszi napsütés áldását .
    
    Érdemes volt korán ébredni és a Cibles ösvényein barangolni!

Galéria itt