Ünnep előtti séta Pákozdon, az ingóköveknél

2023. március 14-én - a nemzeti ünnep előtti napon - a PKE nyugdíjas túracsapata hét fővel indult a Velencei-tó északi partjára, hogy Pákozdról kiindulva, egy körtúra keretében végiglátogassuk az ingóköveket. Már a Pákozdra való eljutás is ingatag volt, mivel késett a vonat, és nem volt biztos, hogy Kápolnásnyéken elérjük a busz-csatlakozást, de végül éppen akkor szálltunk le a buszról Pákozdon, a Hősök terén, mikor a kisiskolások az ünnepi megemlékezést tartották.

Egyenesen az ingókövek felé vettük az irányt, de olyan remek volt az idő, hogy minduntalan meg kellett állnunk újabb és újabb ruházatot levetni, mert ragyogó, napsütéses, meleg idő volt. A Bella-patak és a felduzzasztott vízmedence (mely jobb időkben uszoda lehetett, de most igen algás volt) mellett elhaladva, egy ritkás erdőbe értünk. Innen kapaszkodtunk fel a Velencei hegység platójára, ahonnan már látható volt egyik-másik ingókő.

"Az ingókövek területét 1953-ban, hazánk geológiai értékei közül elsőként nyilvánították védetté. Az idők során a szél és a víz által erodált gránitfelszín keményebb, ellenállóbb sziklái kevéssé pusztultak le, így idővel kiemelkedtek környezetükből, létrehozva a jellegzetes ingókő formákat. Az egymáson egyensúlyozó sziklák olyanok, mintha emberek tették volna egymásra őket."

A füves fennsíkon elég nehéz tájékozódni, de a tóra való kilátás segítette az eligazodást. A Pogány-kőnél, ahonnan remek kilátás nyílt nemcsak körös-körbe, hanem kifejezetten a Pákozd és Sukoró közötti területre, a közelgő ünnepre tekintettel egy kis megemlékezést tartottunk az itt lezajlott győztes Pákozdi csatáról (1848. szeptember 29.), és hadvezérének, Móga Jánosnak a sorsáról.

Változatos formájú és tömegű ingóköveket látogattunk meg; a "Kocka" tövében uzsonnáztunk, és megkóstoltuk Dóri medvehagymás-sajtos tekercsét, és voltak egyéb csemegék is. A Pandúr-kő a legnagyobb szikla-alakzat, mellőle egy nagyon meredek úton kellett lejönni, csúszós, morzsalékos talajon, de szerencsére mindannyiunknak sikerült. Ez a kb. 50 m hosszú lejtő volt az egyetlen nehézség a túra során. A "Kis-Cipó" környékén ritka vadvirágokat csodálhattunk meg, a Gomba-kő meg inkább vargányához hasonlított, mint csiperke-gombához.

A Gomba-kő környékén már másodszor dördült nagyot az ég, ezért nagyon igyekeztünk a hegyről lefelé, hogy a délutánra beígért záport elkerüljük. Az egykori csordakút mellett elhaladva, gyönyörű kertes házak között értünk le a főútra, a buszmegállóhoz.

Összesen kb. 7,5 km-t és 230 m szintet tettünk meg.

Köszönjük a vezetést és a tervezést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria