2025. július 1-én tizennyolcan sétáltunk végig a balatonaligai volt MSZMP-üdülő partszakasza mentén, hogy a valaha elzárt terület nevezetességeivel megismerkedjünk. Vezetőnk Megyeri Gábor túratársunk volt, aki feleségével, Groó Dórával hosszú ideje nyaralnak Balatonakarattyán, és úgy ismerik a környéket - a víz felől is - mint a tenyerüket, lévén hogy régóta vitorláznak is.

Galéria

Nagy csapatunkat Dóri várta a Balatonvilágosi állomáson, ahová rendíthetetlen optimizmusunkkal az Ezüstpart expresszvonattal érkeztünk meg, a megjelölt időben. Ekkor már erősen tűzött a nap. A magas-partról szép kilátás nyílt a tóra és Dóri megmutatta azt a helyet, ameddig elsétálunk a vízparti úton, hogy utána újra fölkapaszkodjunk a magas-partra.

Kellemes, árnyas ösvényen ereszkedtünk le, majd a parti úton kisvártatva összetalálkoztunk Gáborral, aki ekkor már egy alaposan kitervelt manőver végrehajtása után volt. Gábor átvette a vezetést Dóritól, és egy árnyas szegletben az út szélén rövid összefoglalót tartott Aliga múltjáról, valamint balesetvédelmi tájékoztatást is, mert a volt Pártüdülő területén igazi vaddisznókkal találkozhatni.

Aliga története igen szövevényes, de már a régi rómaiak is megtelepedtek ott. Az igazi felfedezése azonban a balatoni vasútvonal megépítése után és az I. világháborút követően "összezsugorodott" országban a Balaton jelentőségének növekedésével történt meg. Földrajzi adottságai igen kedvezőek, egyik oldalon a magas-part, másik oldalon a víz védi, és a Budapesthez lehető legközelebb levő település, vonattal kb. egy jó óra a menetidő.

Nem véletlen, hogy a háborút megelőző években a közép- és nagypolgárság szép villákat építtetett Aligán, és a kor tehetséges, haladó építészei, az Olgyay-fivérek, Viktor és Aladár - egyébként ikrek - elkészítették "Balatonaliga fürdőtelep rendezési tervét (1943-1945)", melyből az általuk tervezett két szálloda, a Csongor Szálló és Tünde Szálló valósult meg. A háború után a nagy tervekből ("Aligai Monte Carlo") semmi sem lett, de a pártelit felfedezte és birtokba vette a partszakaszt. Történt bontás, építés, eredeti lakók kitelepítése, elűzése, és végül létrejött Aliga I. az alacsonyabb rangú, és Aliga II. a magasabb rangú funkcionáriusok részére. Az egész objektumot őrség védte, Aliga II-t kiemelten.

Jelenleg is van védőőrizet, de a vaddisznókat ez nem riasztja el, ezért figyelmeztető feliratok találhatók sok helyen. A főút mellett sorakozó elhagyott, lakatlan, pusztuló villák részleteit nem lehet kivenni, mert a bokrok, a repkény benőtte őket, és mindegyik "Magánterület", ahová tilos belépni. A területen sok, különböző épület található, üdülőépület az 1970-es évek stílusában, a szórakoztatás végett fedett, szabadtéri kertmozi, kiszolgáló épületek, a személyzet szállása, kis kápolna, csupaüveg pavilon, ahol régen kemény valutáért lehetett vásárolni. Az épületek képe nagyon vegyes, legjobb állapotban a vitorláskikötőt kiszolgáló új épület volt, mely részben EU-s támogatásból épült.

A vitorláskikötő kb. a határvonal  az Aligai volt Pártüdülő két elkülönült része(I és II) között. Nem messze innen, központi helyen található a volt Városháza, mely az Olgyay-testvérek tervei alapján készült, de mikor a területből Pártüdülő lett, étteremnek használták. Ide sem szabad belépni, pedig csodálatos lehet a panoráma nemcsak a tetőteraszról, hanem az emeleti fedett teraszról is a tóra. Az út bal oldalán látható a teljesen feldúlt, kifosztott, megrongált volt Kádár-villa. Előtte egy kis mesterséges félszigetet építettek, hogy ne kelljen messze menni horgászás céljából. Nem messze tőle található a Zöldy Emil terve alapján az 1950-es években épült ún. elnöki villa, mely védett épület, és melyet Castro-villaként is emlegetnek, mert volt sok híres vendége, de a legközismertebb Fidel Castro volt. (Építésze, Zöldy Emil tervezte a gödöllői MATE Központi épületét is, melyben Amerigo Tot "Mag" kompozícióját láttuk.)

Az elnöki villa melletti területen jelenleg is folyik építkezés, óriási beton épület létrehozása, de a nagy  kertje még ősvadon. Megnéztük a hajdanvolt nudista strand bejáratát is. Az akarattyai kapun kimentünk az Aligai Fürdőtelepről, és itt szembesültünk Dóri és Gábor előrelátásával; a Gábor által a közelben leparkolt autóval Dóri, Ica és még két megfáradt túratárs az ebéd-tálalás felé indult, míg mi az erdőn keresztül és számos lépcsőt megmászva felkapaszkodtunk az akarattyai magas-partra.

A kánikulai hőséget eddig jóformán alig éreztük, mert a parton és az erdőben árnyas fák alatt haladtunk. Miután kicsit megpihentünk a híres celebek bezárt boltjának teraszán, és felidéztük a névadó dalocskát a HANEM-együttes előadásában, felkerekedtünk, hogy a közeli kilátópontról adódó csodálatos kilátásban gyönyörködjünk. Onnan a tó nemcsak széltében, hanem hosszában is jól látható. A kilátóhoz vezető út mellett egy nagy levendula-ültetvény található, itt muszáj volt fényképezkednünk.

Közben megszomjaztunk és megéheztünk, és mire Gáborék közeli nyaralójához értünk, Dóri mindent megfőzött, Dóri és Ica megterítettek, és mi csak megpihentünk az árnyékban elhelyezett asztaloknál, alkoholos és/vagy üdítő italokat kortyolgattunk. Volt minden, türkmén konyaktól kezdve, sör, bor és üdítők. Majd megérkezett a finom, könnyű, nyári székelykáposzta, házilag savanyított káposztából, sovány húsokkal és házikenyérrel. Voltak "egyesek", kik azt suttogták, hogy nem barátai a székelykáposztának, de aztán annyira összebarátkoztak ezzel a nyárias változattal, hogy háromszor repetáztak belőle. (Volt repeta is, és a nagy fazék káposzta mind elfogyott. A titok az volt, hogy a sok káposztát Dóri maga savanyította, és nagyon finomra sikerült.) Desszert is volt, rizsfelfújt, mellé háromféle házi dzsem (barack, füge, meggy) és almapüré. Dóri és Gábor nagyon kitettek magukért, mert egy 18-tagú éhes társaságot vendégül látni nem kis feladat, de mindenki jóllakott és nagyon jól éreztük magunkat.

Ezután a társaság egyik része visszaindult a fővárosba vonattal, a többiek pedig a Bercsényi-strand felé vették az irányt, hogy megmártózzanak, ha már a Balatonnál vagyunk. Kellemesen langyos, selymes volt a víz, gyönyörű a strand mögött emelkedő löszfal karéja. Gábor kis vitorlázásra invitálta a bátrabbakat. Majd a vonatunk kis késéssel, de rendben visszavitt a fővárosba.

9 km-t sétáltunk ragyogó, kánikulai időben.

Köszönjük Groó Dórának és Megyeri Gábornak a körültekintő  szervezést, a vezetést és a finom ebédet, az emlékezetes vendéglátást és a szép napot!

Összefoglalta:  Gombos Katalin, Megyeri Gábor link-ajánlásai alapján