Tizenketten indultunk útnak vonattal, majd busszal 2025. május 20-án Budapestről, hogy szakértő vezetéssel megtekintsük a Kámoni Arborétum kincseit. Déli harangszóra már az Arborétumban is voltunk, odafelé menet megcsodáltuk a szépen helyreállított, mára magántulajdonban levő Saághy-kúria épületét.

A szakvezetést maga az Arborétum vezetője, Németh Gábor tartotta, aki a rendelkezésre álló kb. másfél óra alatt igyekezett bemutatni nekünk a 27 hektár területen élő 3200 fa- és cserjefajok közül a legkülönlegesebbeket.

Galéria

A Kámoni Arborétum a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetéhez tartozik 2021 óta. Az Arborétum története igen kalandos; a bejárathoz közel álló két, egész alakos, fából készült szobor ábrázolja Dr. Saághy Istvánt, az alapítót és Bánó Istvánt, aki - a II. világháború okozta szünet után -  folytatta a munkát.

Az alapítónak már az apja (dr. Sághy Mihály, ügyvéd, földbirtokos és kiváló méhész szakember) is fákat és mézelő növényeket ültetett ezen a helyen 1860 körül, majd az egzótákból álló gyűjteményt fia, dr. Saághy István alakította ki arborétummá. (Ő Budapesten doktorált államtudományokból, de az arborétum fejlesztése, területének és az egyedek számának növelése sokkal jobban érdekelhette.) Dr. Saághy István idejében az arborétum területe mintegy 7 hektár volt. Szokatlan módon a tulajdonos mindent maga végzett a kertben, tapasztalati úton képezte magát, ültetett, szaporított, építette és fejlesztette kertjét. Jó szakmai és baráti kapcsolatot ápolt a Vas megyei településeken található arborétumok tulajdonosaival, és a dendrológiai szakértőkkel, így maga is szakemberré vált. (Az Ő idejében mintegy 30 arborétum, pl. Jeli, Szelestye, Vép, Zsennye, Tanakajd, Vassurány, Bozsok, Kám volt található a környéken.)

Dr. Saághy Istvánnak a fenyőfélék kutatásában, meghonosításában elért eredményei a legszámottevőbbek. A birtokon 1930-ban 260-féle (!) fenyő élt 600-féle lombos fa mellett.

A tulajdonos-alapító 1940-ben súlyosan megbetegedett, és anyagi forrásai is megcsappantak, nem tudott úgy törődni a Kerttel, ahogy szeretett volna. A gyűjtemény egy része - nemcsak a fák, hanem az értékes feljegyzések is - a háborús körülmények között elpusztult. dr. Saághy István 1945-ben Ausztriában elhunyt.

Bánó István erdőmérnök 1946-tól vett részt a Szombathely-Kámoni Erdőgondnokság  újjászervezésében. A Kámoni Arborétumban nemcsak az egész állományt kellett újra meghatározni, hanem munkatársaival kialakították a kert jellegzetes tó- és csatorna-rendszerét. Növénynemesítő munkát is végzett, a fenyőtermesztéssel kapcsolatban új elveket fogalmazott meg. (Mivel Trianon után elfogytak a fenyőerdők, a fenyőkivitel helyett az ország behozatalra szorult, fontos tudományos kutatási terület lett az erdeifenyő-nemesítés.) Megnövelték az Arborétum területét, és immár 27 hektáron folyt a gyűjtő és fenyő-nemesítő munka. Ún. plantázsokat létesítettek, ezek mára szép, szabályos fenyőfa-ligetek, melyekben változatos színű rododendron- és azálea-bokrok pompáznak.

Az Arborétum vezetője felhívta a figyelmünket az egyes, néhol többszáz éves fákat károsító tényezőkre, és elmesélte, milyen módon vizsgálják és gyógyítják ezeket a különleges "betegeket", hogy még hosszú ideig gyönyörködhessünk bennük.

Németh Gábor megmutatta azt az emlékkövet is, amely arra emlékezik, hogy Bánó István nevéhez fűződik az első 1956-os emlékmű létesítése 1957-ben, amúgy erdész-módra, tujákból.

Miután megköszöntük értékes és rendkívül informatív vezetését, magunk kószáltunk a kertben, a csodálatos színekben pompázó, virágzó rododendronok és árnyas fák között. Elmenőben még megtekintettük az Ökoturisztikai Központban található kiállítás egy részét, majd tömegközlekedéssel kényelmesen hazautaztunk. Mint Németh Gábortól megtudtuk, a Kámoni Arborétum minden évszakban tartogat látnivalót, ezért bizonyára visszatérünk még oda.

Köszönjük Németh Gábornak az értékes szakmai vezetést és Párkány Erzsinek szervezést!

Összefoglalta:  Gombos Katalin