Aznapra csupán a Kékesre jeleztek havat, az ország többi részében esőt jósoltak. Ezt kihasználva Kékestetőre buszoztunk és onnan ereszkedtünk le Mátraházára. Ott már havaseső esett, levezetésképpen forralt bort ittunk.

Galéria

Séta havas erdőben, Kékestetőről Mátraházára

2024. december 10-én kilencen indultunk el nyolc hómacskával felszerelkezve, hogy igazi hóesésben, havas erdőben sétáljunk. Ez elérhető közelségben csak a Kékestetőről volt lehetséges, így akiket nem rettentett el a csúszásveszély, minden szükséges eszközzel (főként túrabotokkal) felszerelkezve találkoztunk a Stadion buszállomáson. A buszon jóformán csak mi utaztunk igen kényelmesen, és alkalmunk nyílt megfigyelni, hogy Mátraházáig (kb. 680 m magasságig) csak egy-egy hófolt mutatkozott.
Mátraházától fölfelé azonban hótakaró borította az erdőt, és mire a busz a Mátrai Gyógyintézethez
ért, ahol a végállomása is volt, sűrű hóesésbe és havas útra kászálódtunk le a jó melegből. A Szanatórium Csonka Jánosnak, a porlasztó feltalálójának kezdeményezésére polgári szállodának épült az 1930-as években, építtetését szabadalmi díjából finanszírozta. Idézem "A kékesi szanatóriumról így ír az 1960-as évek útikalauza: „...nyers terméskőből épült, a kövek közötti hézagokat kitöltő, kékesre festett habarcs azonnal megérteti az ideérkezővel, hogy csakis a Kékesen lehet. A köveket és a fugákat belepte a hó, nem látszott a kékség, csak a terméskő épület előtti parkolót lehetett kivenni a hóesésben.
Felkapaszkodtunk Magyarország legmagasabb pontjához és elkészült a hegytetőn a csoportkép, melyhez egy kedves fiatal anyuka is segített, másik kezében karonülő kisfiát tartotta. Ezután a hómacskák felszerelése, majd tájékozódás következett, végül a sűrű hószitálásban a sípályák felől a szánkópálya felé haladtunk. Szerencsére csak néhány elszánt szülő és gyermek próbálkozott szánkózni, nem volt nagy forgalom, így a pálya szélén oldalazva és egy lezárt aszfaltos úton áthaladva elértük a jelzett erdei utat. Megyeri Gábor önzetlen, lovagias segítségével mindannyian épségben vettük az akadályt az útról az erdőbe vezető köveken lefelé, de onnantól szép, egyenletesen lejtő úton haladtunk a kék jelzésen. A szálfa-egyenes, lombjukat vesztett bükkfák között jól kirajzolódott a Somor-patak másik partján magasodó hegyoldal, a ledőlt fák, a domborzat változatossága.
Még az erdőben megálltunk egy kicsit bevárni a csapatot, ekkor előkerült Erzsike melegítő alkoholos üdítője (pálinka), és Dóri és Gábor is hozott albán üdítőt (raki). Elvégeztük az alapos összehasonlító ízelemzést, de nem tudtunk dűlőre jutni vele. Ezért inkább ettünk egy kis túrós sütit, amit Dóri készített, és zserbót, Ica jóvoltából.
Mire leértünk Mátraházára, már nem volt idő további erdei sétára, ezért a mátrai borokból készült forralt bor lett a további ízelemzési kísérletek tárgya. Ezután az autóbusz-állomás igen kulturált várótermében várakoztunk még egy kicsit a busz megérkeztéig. Volt ott egy búboskemence formájú szemescsempés kályha, ami nem volt befűtve, de a körülötte lévő padra jól esett odaülni. Ez a kályha emlékeztethet arra a kályhára, amelyet Kaplonyi László építészmérnök, egyben mérnökkari százados tervezett a közeli Vak Bottyán Honvédtiszti Magaslati Üdülő étterme számára. (Az intézmény neve később Honvéd üdülő lett.)
A Budapestre tartó buszon is igen kényelmesen utaztunk, és noha nem tettünk meg jelentős távolságot (4 km), remek időben, jó levegőn, kellemes sétát tettünk a havas Mátrában.
Köszönjük Párkány Erzsinek a szervezést és az időjárás változásának alapos tanulmányozását!
Összefoglalta: Gombos Katalin