Román László, a Kerecsendi Hagyományok Háza vezetője és Forgácsné Román Rita alpolgármester szívélyes, részletes és személyes tárlatvezetésével megnéztük a tájházat, ami telis-tele volt érdekességekkel. Sőt a templomot is megnézhettük, a történetét is megismerhettük. Némi gyaloglás után a kerecsendi tanösvényhez jutottunk. Bejártuk a Kerecsendi Berek-erdő Természetvédelmi Területet. Szentélyerdőnek is mondják. Illatozó odvas keltike szőnyeg borította az erdőt.

Galéria

Tájház és Szentélyerdő Kerecsenden

2026. március 24-én Párkány Erzsi vezetésével összesen 11-en buszoztunk Kerecsendre. Az ottani Tájházat, melyet a Kerecsendi Faluvédő Egyesület (FAVE) hozott létre 2002-ben, és hivatalos neve „Kerecsendi Hagyományok Háza” Román László, a ház vezetője és Forgácsné Román Rita alpolgármester, könyvtáros vezetésével tekintettük meg. A Tájház felé elhaladtunk a Magyary Károly nevét viselő Iskola, Könyvtár, Zeneiskola mellett, ő Gárdonyi Géza barátja, megbecsült kántortanító volt, 50 évig tanított Kerecsenden.

Alpolgármester asszony igen szívélyesen fogadott bennünket, és rengeteget megtudtunk tőle Kerecsendről, az itt élő emberekről, szokásokról, személyes történetekről. A Tájházat az úttól kissé beljebb építették 1818-ban, így volt lehetőség gyönyörködni szép arányaiban, a feliratos mintás tűzfalban és a könyöklős tornácban. A ház falán márványtábla emlékezik Mezei István TV-operatőrre, a közeli Demjén szülöttére, akinek leghíresebb munkája a Tenkes kapitánya, és aki ebben a házban töltötte gyermekkorát.

Mivel a Tájház tárgyai közösségi „gyűjtés” eredményeképp jöttek össze, ezért sokkal több tárgy látható az itteni helyiségekben, mint valaha egy hasonló szobában, konyhában vagy műhelyben volt. A házba belépve balra a tisztaszoba található. A női viseletet több életnagyságú figurán vehettük szemügyre, a viselet színe a viselő korára utal, és a piros-kék-lila-zöld-barna tónusokon keresztül halad a kötelező öreg/özvegyasszonyos fekete felé. A kék-mellényes próbababán látható ún. „aranyos konty” egy különleges, arany- vagy ezüstszínű szegélyt megmutató női fejfedő, ami jelzi az azt hordó hölgy státuszát (eladó vagy már elkelt). A konyhában ráismerhettünk a régebben általunk is használt eszközökre, mintákra. A másik lakószobában egy külön szekrény tartalmazza a Mezei István hagyatékából adományozott emlékeket, valamint rengeteg, a múltra emlékeztető eszközt, felszerelést, táblát, térképet, apróságot.

Többek között nagy erénye a Tájháznak, hogy nemcsak a mindennapi élet, hanem a munka színhelyeit is bemutatja. Van itt kovácsműhely, melynek cégtáblája Kurzveil Sándoré, de odabent megtudhatjuk, hogy előtte már legalább három Kurzweil-ős gyakorolta ezt a mesterséget. (A falu a török időkben kihalt, az 1700-as években német telepesekkel telepítették be.) A következő helyiségben az asszonyok feladata, a kendermunka felszereléseit találjuk, az eszközök megnevezésével, és feladatuk leírásával. Engem legjobban a kendernyövés ragadott meg, mert értelmet nyert a „Virágos kenderem elázott a tóba..” népdal szövege, ti. hogy a virágos kenderből finomabb anyag készíthető.

A fészerben, mely igen áhítozik egy alapos tetőjavításra, nemcsak rengeteg, gazdálkodásban használatos eszközt, tárgyat és két szekeret láttunk, hanem egy kis elkerített részében egy pici falusi iskolát is, hitelesen berendezve. A portán volt nyárikonyha (szunyókáló férfiemberrel), mellette asztalosműhely teljes felszereléssel, és egy működőképes külön kemence is, melyben jeles összejövetelek alkalmával kalácsot szoktak sütni.

Elbúcsúztunk Román Lászlótól, és a katolikus templom felé vettük az irányt. Alpolgármester asszony volt szíves egy kis rögtönzött vezetést tartani nekünk. A Tájházban található maketten egy más alakú, hagyományos, az 1700-as évek végén épített templom figyelhető meg, ezt 1944. novemberében a visszavonuló németek felrobbantották. Csodával határos módon két szobor (Szent Antal és Szent Anna) megmenekült, ezek az új templomban is fontos helyet foglalnak el. Az új templomot (melyet Szűz Mária Világ Királynője tiszteletére avattak fel) egy másik, központi helyen 1952-ben kezdték építeni, de csak kb. 1960-ra készült el. A templom közelmúltban „ráncfelvarráson” esett át, az Árkay Bertalan által tervezett tetőt megjavították, ablakcsere és festés történt.

Alpolgármester asszony elmesélte a közeli Honvédhalom-Tófalui szentkúttal és kegyhellyel kapcsolatos emlékeit, és azt, hogy az 1975-ben felrobbantott kegyhelyről a hívő asszonyok a kötényükben csempészték vissza a most a templomban megtekinthető kék-palástos Mária-szobrot.

Ezután elindultunk a Kerecsendi Berek-erdő Természetvédelmi Terület felfedezésére. Ez egy különleges, ún. lösztölgyes erdő, melynek fennmaradását az 1724-ben, Erdődy Gábor püspök által kialakított fácános-kert és a hozzá kapcsolódó vadászház megépítésével hosszú időre biztosították, egészen 1945-ig, így vált szentélyerdővé. Itt a fácánok voltak a fő szempont, a helyiek nem gyűjtögethettek fát, rőzsét, gombát, bogyókat. (Később, az 1950-es években a kerecsendi erdők faj-összetétel változásait kutatva Zólyomi Bálint botanikus – később akadémikus - felismerte az erdőtömb tájtörténeti és természetvédelmi jelentőségét, és az erdő korán védettséget kapott.)

Ilyenkor tavasszal a lösztölgyesekre jellemzően az odvas keltike virágszőnyege borítja az erdőt. Ugyanakkor a 3,5 km hosszú tanösvényen elhelyezett tájékoztató táblák tanúsága és saját tapasztalatunk szerint is igen gazdag a tavaszi virágok kínálata: az odvas keltikék mellett ibolya, fürtös gyöngyike, salátaboglárka, pettyegetett tüdőfű annyi volt a lábunk alatt, hogy néha nem tudtuk elkerülni, hogy rálépjünk.

A hengeresfészkű peremizs még nem mutatkozott, de amíg nyílására vártunk, uzsonnáztunk, és megkóstoltuk a finom sütiket és italokat: Erzsi sajtos ropogóst, Ica mézeskrémest és zserbót, Kornélia juhtúrós ropit sütött, de volt cukormentes keksz és Unicum Bettitől, tápiószentmártoni szőlőpálinka Zolitól és eperhordóban érlelt szilvapálinka Gabitól is. A séta után egészen megvidámodva keltünk át a Laskó-patakon, hogy a közeli megállónál buszra szállva, gyöngyösi átszállással hazatérjünk a fővárosba.

Kb. 8 km-t sétáltunk, jórészt sík terepen.

Köszönjük Fodorné Román Rita alpolgármester asszonynak a kedves fogadtatást, az érdekfeszítő és tanulságos vezetést, a személyes történeteket!

Köszönjük Párkány Erzsinek a szervezést és túravezetést!

Összefoglalta: Gombos Katalin