Az idei év utolsó túrája a Vértesben két okból is különösen emlékezetes számunkra. Indulásnál még szemerkélt az eső, de kisvártatva felragyogott a nap és tündöklő szivárványban gyönyörködhettünk. Később visszafelé a Gémförtés-völgyben nagyszámú szarvascsapat vágott át előttünk erős patadobogással.

Galéria

Séta a dolomitbérceken, szivárvánnyal

2024. december 17-én heten autóbusszal Csákberénybe utaztunk, hogy a "Természetjáró" útmutatása alapján sétát tegyünk "a Vértes platójának egyedi hangulatot rejtő nyugati sziklabércein".

A buszról leszállva egy kellemesen berendezett, üvegezett váróterem fogadott bennünket, és a Márti által hozott finom, erősítő ital elfogyasztása után elindultunk az Alszeg és Kisgyöp irányába. Egy gondozott és teljes karácsonyi díszbe öltöztetett park mellett haladtunk el, ahol a Mikulás gúnyája száradt éppen egy kötélen lobogva.

Miután megcsodáltuk az út menti telken legelésző pónikat és lovakat, felkapaszkodtunk a változatos panorámát kínáló sziklabércekre, majd a Kopasz-dombra. Az erdei ösvény a lent Mórra vezető borúttal párhuzamosan halad egy ideig, néhány kisebb pincét is láttunk fentről, de a pincék már főként a hétvégi házak részévé váltak. A távolban egy működő bányát figyeltünk meg.

Induláskor gyenge eső kezdett szemerkélni, majd kisvártatva elállt. Ennek köszönhetően a Kopasz-domb egyik magaslatán állva csodálatos dupla szivárványt volt szerencsénk megfigyelni. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a "második" szivárvány kb. egyhatod kör nagyságú volt és kissé elmosódott, míg az "igazi", valódi félkör alakú és kontúros.)

A karsztbokor-erdős bérceken egyre feljebb haladva egy viszonylag sík, ligetes területre értünk, és azt gyanítottuk, hogy ott a siklóernyős sportolók nekifutó területe lehet. Ekkor Márti elmagyarázta nekünk, hogy a látott, szalagokkal jelölt bokrok ill. kisebb fák az elkerülendő akadályokat jelentik. Nem messze onnan Sári - Péter segítségével - megszabadított egy fát a fakíntól, és mi szép sárgafagyöngy csokorral folytattuk utunkat a zöld jelzésen, a Gémförtés-völgyön át. A zöld jelzés, azaz a turista út elvileg egy szekérúton haladt, de az teljesen el volt zárva kivágott és fel nem darabolt fatörzsekkel és ágakkal, oly módon, hogy csak a völgy szélén, magasan az út felett tudtunk haladni. Egyszer azonban ennek a résznek is vége lett, és éppen mikor fellélegeztünk, hogy tempósan tudunk haladni, egy 20-50 állatból álló szarvas csapat futott át előttünk az úton, lezúdulva a völgy egyik oldaláról és felrohanva a másik oldalra. Olyan gyorsan történt az egész, hogy csak a robajt és az elsuhanó szürkésbarna testeket láttam, olyanok voltak, mint az ősember rajzain. Óriási élmény volt ennyi erdei állatot látni egyszerre!

Ezután még a Vértesi Panoráma Tanösvény egy kis részét jártuk be, és túránkat a Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeum mellett elhaladva, a Mikulás száradó ruháinál levő parkban fejeztük be.

9 km-t és 280 m szintet tettünk meg, de a remek, később napsütésessé váló időben szinte észre se vettük.

Köszönjük Párkány Erzsinek a szervezést!

Összefoglalta:  Gombos Katalin