Az első szép tavaszi napsütésben bejártuk Taksonynál a Paradicsom-szigetet, a Taksonyi tanösvényt. A sétát a dunaharaszti Kisduna Étteremben fejeztük be.

Galéria

 Tavaszi séta az úszólápnál, Taksonyban

2026. február 24-én tizenheten szálltunk le az autóbuszról Taksonyban, hogy nagy örömmel üdvözöljük a buszmegállóban ránk várakozó Zelenák Péter túratársunkat, aki remekbe készült elektromos túrakerékpárjával csatlakozott tavaszváró túránkhoz. Miután kiörvendeztük magunkat a viszontlátáson, jutott figyelem Taksony vezér mellszobrának szemrevételezésére is.

Ezután egy kis dombról kiindulva, a csodás, napsütéses - bodros felhős időben először déli irányban indultunk el a Ráckevei (Soroksári) Duna holtága mellett. A parthoz közeli ösvény mellett sorakozó, egyforma, csúcsos tetejű bungalókról utóbb derült ki, hogy egy szabadidő-központ szálláshelyei. A holtág mellett óriási, öreg fák és rengeteg nád szegélyezte a partot, egy helyütt a tavaszi csillagvirág nagy foltját fedeztük fel. Nagyon megörültünk neki, mert mindannyian vágytunk a tavaszi hangulatra.

A (fél)sziget csúcsának elérése után a part mentén észak felé indultunk. A vízparton kisebb-nagyobb nyaralók, családi házak voltak, melyeknek közvetlen kijáratuk nyílt a folyóhoz. Sikerült egy nagyobb parti stéghez lemennünk, ahonnan jól meg tudtuk figyelni a túlsó partot, és a hattyúkat és kacsákat, amelyek a szomszédos stégeken pihentek. Ezen a stégen nagy eszem-iszom kezdődött; először Párkány Erzsi híres, friss, sós-sajtos sütijét ropogtattuk, majd Dóri gazdag almás pitéjét dicsértük, ezután következett Ica vegán, de minden jóban bővelkedő banánkenyere, majd Ica híres zserbója. Madarász Erzsi dán vajaskeksze később jött elő, de nagyon finom volt az is. (Miután ezt mind megkóstoltuk, jogos volt Megyeri Gábor felvetése, hogy nevezzük át magunkat „Keddi gasztro-csapatnak”.)

Elsétáltunk a parti ösvényen egészen addig a pontig, amely a Szigetszentmiklósi Hajóállomással szemben volt. Ott, a Duna-ág másik oldalán sétáltunk már egyszer közösen, jó volt a másik oldalról látni ugyanazt a helyet. A Soroksári Duna-ágban található úszólápnak, melynek most a Taksony felőli oldalán sétáltunk, jelentős természetvédelmi értéke van. Az úszólápokat nád, gyékény, harmatkása, tavikáka vagy más mocsári, illetőleg vízparti növények alkotják. A vízminőség alakulásában igen fontos szerepük van. A vízben lévő tápanyagokat felveszik, de - optimális esetben - nem juttatják vissza a vízi tápanyag-körforgásba, hanem tőzeg formájában elraktározzák. Az úszólápok ritka, védett növényfajok élőhelyei (orchidea-félék, tőzegmoha-fajok) és ritka, védett állatfajoknak is menedéket nyújtanak. (Többek között azért, mert az ember elsüllyedne olyan helyen, amely pl. egy vízicsibe-fészket még elbír.)

Miután visszaérkeztünk ahhoz a kis dombhoz, ahonnan dél felé indultunk, észak felé vettük az irányt, a 2011-ben létrehozott tanösvény útvonalát követve. A kb. 1 km hosszú tanösvény vízi-témájú, a tájékoztató táblák hal-motívumot tartalmaznak, és több, fából faragott vízi-madár díszíti a kilátó-teraszokat. Az út részben a part mellett halad, de néhány helyen az ösvénnyel párhuzamosan pallósor vezet a víz fölött, a nádasba benyúlóan.

A tájékoztató táblák a sok napsütéstől már kissé megfakultak, de írnak a környék növény- és állatvilágának legfontosabb képviselőiről, és a nád és a gyékény részletes leírását is tartalmazzák. Azt is megtudhatjuk, mit készítettek az egyikből, mit a másikból, és a mesterségek hierarchiájában a kaskötő és a kosárfonó hol helyezkedett el. Nagyon tetszett nekem a „kullogó” leírása: ez egy husángokból emelt háromlábú cölöpépítmény, tulajdonképpen hal-megfigyelő-állás, ahonnan a halász szigonnyal vagy örvöshálóval lesi a „jó szöröncsét”.

A tanösvény bejárása után a Szilágyi Lovastanyánál értük el a főutat, de előtte még a mocsári teknősök védelmét célzó közlekedési tábla keltette fel az érdeklődésünket.

A társaság fele visszaindult a városba, a másik fele a Dunaharasztin megebédelt.

Kb. 6 km-t tettünk meg az enyhe, kissé szeles, napsütéses időben, és nagyon jól esett a könnyű séta.

Köszönjük Párkány Erzsinek a szervezést és a túravezetést!

Összefoglalta:  Gombos Katalin