Busszal – kecskeméti átszállással, ahol Ica csatlakozott hozzánk - kényelmesen utaztunk Tiszakürtre. Igazi nyári melegben indult a sétánk. A virágokkal díszített I. világháborús emlékmű mellett értünk a Tiszakürti Arborétumba, amit Torkosné Egervári Ilona szakvezetésével jártunk körbe. 

Galéria

A tiszai vízrendezés eredményeként gróf Bolza Péter, majd fia, József formálta az ártéri erdőt főúri parkká. A II. világháborús károkat rendbe hozták, a grófi kertet arborétummá alakították és jelentősen kibővítették. Vezetőnk számos érdekes történetet mesélt a legidősebb, majd a legmagasabb fáról, a sétánk során megtekintett növényekről, az arborétum formálásának koncepciójáról. Mivel korábban már több arborétumban is jártunk, ezért módunk volt ezekkel összevetni a tiszakürtit. Egyhangúlag megállapítottuk, hogy a Tiszakürti Arborétumnak sajátos, vadregényes hangulata van. Sávot vágtak a növényzetben – a réten -, ezen lehet sétálni. Ezáltal olyan érzésünk van, mintha szabadon járnánk a vadvirágos, ligetes részeken és az erdőben is. A legszebb helyekre romantikus padokat helyeztek el. Kedves, hívogató feliratok tájékoztattak. Palántákat lehetett vásárolni, amit „élő emlék”-ként kínáltak.

Visszafelé Ica Kecskemétre invitálta csapatunkat egy finom ebédre.