Kilenc fős kis csapatunk vonata 11 óra felé ért Verőcére kicsit borongós időben. Verőce – 1965 előtt  Nógrádverőce -, korábban Nógrád vármegyéhez, 1950 óta Pest vármegyéhez tartozik.

Először a Gorka Géza Múzeumot kerestük fel. Egy nagyon udvarias, kedves férfi és egy hölgy várt minket és vezettek végig a tárlaton. Gorka Géza kerámikus kb. öt évtizedig  (1923 óta) lakott ebben a gyönyörű villában. Az alsó szinten az ő csodálatos kerámiáit, a következő szinten lánya - Gorka Lívia -, a felső szinten unokája, Gorka-Focht Géza kerámiáit tekintettük meg. Gorka Lívia szobájából festői kilátás nyílik a környékre.

Galéria

Gorka Géza Munkácsy- és Kossuth-díjas keramikus művész volt. Eredetileg festőnek készült, de Mezőtúrra kerülve Badár Balázs népi iparművésztől elsajátította a fazekas mesterség alapjait. Ezután Németországban képezte magát, itt a habán kerámia máztechnikai eljárásaival ismerkedett meg. Hazatérve ismét Badár Balázsnál dolgozott, a habán kerámia továbbfejlesztésével foglalkozott. 1923-ban költözött Verőcére. Csodálatos dolgokat alkotott, nagyon termékeny volt. Sajnos csak a II. Világháború utáni kerámiái maradtak meg, mivel az itt tartózkodó szovjet katonák agyaggalamb lövészetre használták a műveket. A cserepekből van egy kis táblakép emlékeztetőül.

A villát hatalmas kert övezi. A volt kerámiaműhelyben a „Zsengélő”  nevű kávéház működik. Egyedi a berendezése, benne a hatalmas égető kemencével. Korábban az első kisebb kemencét hívták „zsengélő”-nek. A helyén ma a kiszolgáló részleg működik. Nagyon finom kávékat ittunk itt péksüteményekkel.

Ezután felkapaszkodtunk a Szent András templomhoz és kálváriadombhoz. Fentről csodás, pazar panoráma nyílik a Dunára, a Visegrádi Várra, a Pilisre. Megkerestük a Lugosi utcában Wass Albert szobrát is, amely Tóth Dávid szobrászművész alkotása. Majd  a  kálvária lépcsőin ereszkedtünk le a Duna-part felé. A Rákóczi utcán haladva bepillantottunk a Tibesz húsboltba, ahol hazai, jó minőségű, „mentes” termékeket lehet vásárolni. Elérkeztünk Verőce főutcájához, a „mágnás” sorhoz. Itt található Géza fejedelem szobra, Tóth Dávid szobrászművész alkotása. Első ízben 2000. augusztusában állítottak fel az  államalapítás 1000 éves évfordulójára. 2004-ben egy súlyos autósbaleset során ez a szobor összetört. 2006-ban készült el ez a mostani, szintén Tóth Dávid alkotása.

Az Árpád utca túloldalán, a Nagy Lajos király téren áll a honfoglaláskori tarsolylemezeken megtalálható ősi életfa-jelképet mintázó szökőkút.  A téren kiállított nyitott könyv arról mesél, hogy a XIV. században Nagy Lajos király Hedvig lányának nyaralót építtetett Verőcén, de egykori helyét még nem találták meg.

Itt áll Ybl Miklós szobra (szintén Tóth Dávid alkotása). Ybl Miklós nevéhez fűződik a híres verőcei 800 méter hosszú dunai támfal. Ybl Miklós egy barátjának tervezett itt villát, s hogy a Duna áradásától megvédje a telket, andezit kövekből impozáns támfalat építtetett, egyúttal egy teraszt is kialakítva. Az ötletet a később épült nyaralók tulajdonosai is átvették. Így alakult ki ez a páratlan támfal.

Egy rövid Duna-parti séta után visszatértünk az Árpád útra. Még két szép villát tekintettünk meg. A Dunára néző oldalon az Endrődi-villa ma Művelődési Ház. Itt a helyi festők kiállítását is megnéztük. Vele szemben Edvi-Illés-villa található. A villa neobarok tornyaival, kőfaragott erkélyeivel, ablakkereteivel a falu ékessége lett. Régebben mozi, könyvtár működött itt, ma idősek klubja.

Rövid sétával a szabad strand és a színpad érintésével elérkeztünk a Hét vezér haranglábakhoz. A Makovecz Imre csapata által készített haranglábak 2000-ben eredetileg a Hősök terén álltak, az ünnepségek végezetével fogadta be őket Verőce 2001-ben. A harangok Gombos Miklós aranykoszorús harangkészítő munkája, zenéjét Tolcsvay Béla szerezte. 14  órára értünk oda, de sajnos nem szólaltak meg. Tetszetősek a haranglábak, mindegyik a maga kis dombján.

Időközben kisütött a nap is. A móló kikötő büféjében sört, lángost, hagymakarikát fogyasztottunk a teraszon napozva.

Innen kb. másfél kilométerre találhatók  a római őrtorony alapfalai. Valentinianus császár emeltette a IV. században. Hídfőállás volt, erődített kikötő, a Dunakanyar határvédelmének fontos láncszeme. A barbárok pusztították el. Csak messzebbről néztük meg, nincs benne kiállítás. A napjainkban felhúzott torony-imitáció nem látogatható, mert balesetveszélyes.

Helyette megnéztük az állomáson túl, Szob felé Giergl Kálmán építész házát (Árpád utca 74.), melynek üvegablakait Róth Miksa tervezte. A homlokzaton a Zeneakadémia díszeinek másolatai láthatók. (Ő tervezte a Zeneakadémiát, a New York palotát és a Klotild-palotát). A házzal szemben található az általa tervezett Szent Kereszt felmagasztalása templom, melynek ablakait szintén Róth Miksa tervezte.

Ezzel sétánkat befejeztük, visszamentünk a vasútállomásra. Az épület előtti téren Szent Kristóf, az utazók, hajósok, vándorok védőszentjének szobra áll (ismét Tóth Dávid alkotása). Volt még egy kis időnk a vonatindulásig, Bettiék visszamentek a Tibesz húsboltba vásárolni, mi is megkóstolhattuk a finom rozmaringos kacsaszalámit.

Jó hangulatú tartalmas nap volt.

Még sok látnivaló van Verőcén: a Migazzi-kastély Szob irányában, a Kárpát-Haza temploma a Lózsi-völgyben a Wass Albert emlékházzal együtt. Ezek kicsit messzebb vannak.

A túrát vezette és a beszámolót írta Vámos Ágota. Köszönjük az ügyes, tartalmas vezetést!