Heten jöttünk össze 2024. június 4-én a budai Krisztinavárosi Plébániatemplommal szemben található Márai Sándor Művelődési Házban, hogy megismerkedjünk az épülettel, programjaival, és részt vegyünk egy alakformáló konditorna foglalkozáson. Rövid ebédelés után felmentünk a Várba és a Budapesti Történeti Múzeumban a gótikus szoborgyűjteményt néztük meg Kati vezetésével.

Galéria

A Márai Sándor Művelődési Ház épületében Kellner Balázs vezetett körbe bennünket. Ő kulturális program szervezőként dolgozik a MáraiKult nevű intézményben, mely összefogja az I. kerület kulturális színhelyeit. Ezen színhelyek egyike ez a ház, mely kb. három éve felújítva, modern funkciókkal ellátva szolgálja a város és a városrész lakóit. Már a 18. század végén állt ezen a helyen a Zöldfa nevű vendéglő, de azt lebontották, és a helyére épült 1883-ban Francsek Imre építész tervei szerint a Budai Polgári Kaszinó. (Az építész Saly Noémi várostörténész dédapja. Sok minden mellett Ő tervezte a Gellérthegy alját övező román stílusú kerítésépítményt.) A Kaszinó-épületben kávéház (Philadelphia) és üzletek valamint lakások is voltak,  feltehetően a gazdaságos működtetés elérése végett.

A háború után sokáig pártirodák által használt épületet a Budavári Önkormányzat felújíttatta. "A terveket a Jassó Épitészműhely Kft. készítette, a kivitelezést a Laki Zrt. végezte, az átalakítás 2019. júniusában kezdődött. Ennek eredményeként a Krisztina téri épület eredeti pompájában, de a XXI. század technikai követelményeinek megfelelő építészeti felszereltséggel várja a látogatókat." A gangos bérház-szerű központi udvar üvegtetőt kapott, és nemes, egyszerű, jó minőségű, de nem hivalkodó anyagokkal, kellemes, jól hasznosítható, a 21. század igényeinek megfelelő terek jöttek létre. Többek között a dísztermet is megtekintettük, és megcsodáltuk a mennyezet ízléses, míves díszítését és festését, valamint az erkélyéről látható panorámát a Budavári Palota felé.

Az épület-bejárás után az egyik kellemes, tágas, légkondicionált második emeleti teremben tornáztunk Tóth Ildikó, Harangozó Gyula-díjas táncművész irányításával. Innen is remek lett volna a panoráma, de Ildikó folyamatosan vezényelt és mi nagyon igyekeztünk követni mozdulatait, így nem tudtuk a panorámát  élvezni. Mindnyájan nagyon derekasan igyekeztünk, de az óra végére kifogytunk a szuflából, és csak megköszönni maradt erőnk az alapos átmozgatást Ildikónak.

Miután összeszedtük magunkat és Varga Ági is csatlakozott hozzánk, szemerkélő esőben a Vármúzeum felé vettük az irányt. A turisták tömegei között fellifteztünk a Lovarda szintjére, és megtekintettük Karakas pasa török kertjét, ami egy teraszon elterülő mediterrán kert, van benne sok rózsabokor, fügefa,  kellemes padok, szökőkút. Karakas Pasa tornyában most kávézó van. Nem messze tőle egy árnyékos szegletben megpihentünk, és egy rövid tájékoztatás hangzott el a Vármúzeumban megtekintendő gótikus szobor együttesről, felfedezőjéről, Zolnay Lászlóról és az Anjou textil-töredékről.

Immár 50 éve, hogy Zolnay László történész, művészettörténész 1974-ben rábukkant a budai királyi palotából származó gótikus szobrokra.  Az akkor a palota területén folyó építkezések miatt a régészek versenyt futottak az idővel, de a felfedezés igen szerencsés, regénybe illő volt. A szobrok, melyek nagytétényi-budafoki mészkőből, igényes kivitelben, festett módon készültek, feltehetően egy Zsigmond-korabeli kőfaragó - restauráló műhely leégése miatt kerültek a ciszternába, ahol meglelték őket. Luxemburgi Zsigmond 1387-től 50 éven át uralkodott magyar királyként. A szobrok a király udvartartásának tagjait, püspököt, lovagokat, hölgyeket, apródokat, heroldokat ábrázolnak, de szentek és próféták, sőt egy Madonna-szobor is van a leletek között, a legtöbb töredékesen. A szobor-együttes  tájékoztatást ad arról, hogy az akkori kor udvari művészete jelentős emberábrázolási tudással és technikával rendelkezett. A töredékeket Szakál Ernő szigorú elvek alapján restaurálta, és kb. 2 évvel a lelet felfedezése után, már ki is állították őket. A kiállítás, amit megtekintettünk, egy felfrissített, újra-rendezett változata a  korábbi kiállításnak.

Ezután egy másik régészeti leletet, a magyar-Anjou címeres kárpitot tekintettük meg. Eredetileg összegyúrt sárgombóc formájában a József főhercegi palota területén, egy sziklába mélyedő kút mélyén, az iszapos hulladékok közül bányászták ki, de volt ott több különböző fél pár lábbeli is a sok más, régészeti szempontból jelentős dolog mellett. Ezek a tárgyak most szépen megtisztítva légkondicionált szobában, üveg mögött várják a látogatókat. A kárpitnak az a jelentősége, hogy I. Károly (Róbert) a nagyanyja, Mária révén az Árpád-házhoz köthette magát, s ez a tény a kárpiton megerősítést nyert az Anjou liliomok fölé szőtt piros nagy E-betű által.

 Ezen a napon távolságban nem mentünk sokat, de előtte tornáztunk, majd utána 1367-től 1974-en át máig időben nagy távolságot tettünk meg.

Köszönjük a szervezést és a tervezést Párkány Erzsinek, a konditorna-órát a PKE-nek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin (akinek a tartalmas vezetést köszönjük a Várban)