A 2024. február 27-i kiránduláson húszan (eddigi rekord!) voltunk, hogy felkeressük Adonyban a Nagy-Szigeten található hóvirágmezőt, ahol már javában nyílnak a hóvirágok. Erzsi kapcsolatai révén sikerült két lelkes helyi lokálpatrióta vezetővel is felvenni a kapcsolatot, akik beavattak bennünket az általunk kevéssé ismert város múltjának részleteibe.

Mikor leszálltunk a buszról, Németh Dóri és Ignácz Ildikó, mindketten a település alapos ismerői, kedvesen fogadtak bennünket, és elvezettek a helyi születésű Bálint Ágnesről ( többek között a Tévémaci és a Cicavízió alkotójáról) elnevezett Művelődési Házba. A Ház - korábban Zichy-kastély - egyszintes, tágas épület, zengett a táncpróbától, mely a szép színházteremben folyt. Meglátogattuk a könyvtárat is, ahol a helytörténeti kiadványok is rendelkezésre álltak, és érdekes alkotásokat is megfigyelhettünk (pl. a terményekből, mozaikszerűen összeállított falikép a helyi templomról vagy a különleges falióra). A kastélynak óriási parkja is van, víztoronnyal, sportpályákkal, de ezeket csak a távolból láttuk.

Mielőtt betértünk volna a Művelődési Házba, Dóri felhívta figyelmünket a főút túloldalán álló milleneumi  emlékműre. Adony már a bronzkortól lakott település volt, de az emlékmű a római korban a határvidéken (limes) őrző feladatot ellátó településnek, melynek neve Vetus Salina állít emléket. (A név kb. "régi sótelep"-nek fordítható, ebből lett Odon, majd Adony.) A település címere is tükrözi a történelmi örökséget: a római kori erődítmény, a jellegzetes barokk templom, a folyó, a szőlőfürt és a búzakalász az utóbbiak az itteni mezőgazdasági tevékenységre utalnak.

Megtekintettük az ún. Koller-tér fontos emlékoszlopait, melyek az I. illetve II. világháborúban elhunyt adonyiakra és Adony történetének fontos állomásaira emlékeztettek, valamint azt a modern szobrot, mely az Adony-környéki, mára felszámolt tanyáknak (pl. Alsócikola, Szentmihály) és az ott élőknek állít emléket. Innen a lelkészlak kertjén átsétálva jutottunk el Adony egyik jelképéhez, a 300 éves Sarlós Boldogasszony Templomhoz.

Ignácz Ildikó vezetésével megismerkedtünk a templom építésének és bővítésének, többszöri újjáépítésének történetével, és módunk volt megtekinteni annak minden zegét-zugát. A helyi kegyúrnak, azaz a Zichyeknek, külön emeleti "páholy" ülése volt a szentély bal oldalán, ahonnan lépcső vezetett le a szentélybe. (Ez már sajnos nincs meg.) A vállalkozó kedvűek még a harangtoronyba is felkapaszkodhattak, és Ildikó megosztotta velünk személyes kapcsolódását is a helyhez, mert pl. az ő édesapja készítette el a kórus védő-erkélyrácsát, ami most is szilárdan áll.

A templom meglátogatása után a lelkészi hivatalban Ildikó meleg gyógyfüves teával és sós süteménnyel vendégelt meg bennünket, és ekkor előkerültek az otthonról hozott sütemények is, mákos zserbó (Szabó Ica), sajtos ropogós (Párkány Erzsi), sajtos stangli (Dombóvári Ági), hogy a sok bolti édességet ne is említsem.

Mivel az idő nagyon elszaladt a sok látnivaló miatt, sietve kaptuk magunkat és indultunk a Nagy-Szigetre, ahol a hóvirágmező található. Mint Ildikótól megtudtuk, a kövesúttal rendelkező töltés az egyik grófi intézőnek köszönhető, aki nem bírta a ladikok imbolygását és azt tanácsolta a grófnak, hogy építsenek töltést a szigetről történő folyamatos fakitermelés érdekében. A nagy terméskövekből kirakott út ma is szolgál, zötyögős, de Ildikó kerékpárral elkísért bennünket egész idáig.

A sziget valóban tele van hóvirággal, és a sok fehér virág mellett a kék csillagvirág is nyílik. Olyan sok a hóvirág, hogy ha letér az ember a főútról, akkor nagyon kell vigyázni, hova lép, mert félő, hogy legázol egy tövet. Kimentünk a Dunáig, majd a part mellett haladva észak felé tettünk egy kört a szigeten. Állatok is élnek ott, sok madár csivitelését hallottuk és Sári és Csaba egy áthaladó őzet is láttak.

Gyönyörű, enyhe, tavaszias időnk volt, és kellemes hangulatban összesen kb. 7 km-t tettünk meg.

Adony környéke még sok látnivalót tartogat, így egy későbbi alkalommal további felfedező utat teszünk errefelé.

Köszönjük a tervezést Párkány Erzsinek, a vezetést és vendéglátást Németh Dórinak és Ignácz Ildikónak!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria