Tavaly jártunk már Balatonbogláron, most is Madarász Erzsi kalauzolásával néztünk körbe újabb érdekes helyeket felkeresve. Erzsiéknél egy nagy tepsi illatozó, még langyos almáspitét faltunk be frissülésképpen. A 48-49-es szabadságharc hőseire emlékezve a "Rácfá"-hoz kirándultunk, miközben gyönyörködtünk a szőlők szegélyezte úton a balatoni panorámában. Erzsi édesanyja jóvoltából egy fenséges pörkölttel és vidám beszélgetéssel koronáztuk a napot.

Galéria

A vonatozás alatt élénk beszélgetést folytattunk, így szinte pillanatok alatt Balatonboglárra értünk.

A színesre kifestett vasúti aluljárón átérve Madarász Erzsi – aki majdnem tősgyökeres boglári – várt minket. Személyes élményekkel gazdagította a Boglárról szóló ismertetőjét. A református templom mellett elhaladva értünk ki a Platán Strandra, ahol a gyönyörű balatoni panorámát csodálhattuk. Erre még a nap folyamán többször is nyílt lehetőségünk.

Felfelé a Platán soron, a Szabadság utcában haladtunk a Babel Camp-ot érintve, majd a festői Cédrus sétány lépcsőin emelkedtünk fel a Vörös Kápolnához, később a Lengyel-Magyar Barátság Házához. Mindezekről sok érdekeset hallottunk. Fantasztikus, hogy egy ilyen viszonylag kis helyen milyen pezsgő kulturális élet zajlik.

Mikor Erzsiékhez értünk, édesanyja frissen kisült fenséges almáspitével várta a csapatot. Természetesen pillanatok alatt elfogyott a nagy tepsi sütemény. De még várt ránk a túra a „Rácfá”-hoz.

A temetőn és szőlőkön keresztül vitt az út, ahol a szabadságharc egy jeles eseményéről emlékeznek meg a helybeliek. A magyar szabadságharc leverésére felvonuló Jellasics horvát bán csapattestei az itteni településeken keresztül haladva raboltak és fosztogattak. A magyar népfelkelők és nemzetőrök helyben szerveződött csapata a rácokat (horvátokat) elkergették. Az elesett rác katonákat eltemették, sírjukra fát ültettek. Azóta ezt a fát hívják RÁCFA-nak.

Visszatérve Erzsiékhez, édesanyja jóvoltából nagy bográcsban finom pörkölt várt minket. A helyi borok kóstolása is hozzájárult a remek hangulathoz.

Az állomáshoz igyekezve még megnéztük a katolikus templom kertjében megbúvó Teleki Pál szobrot.

Épphogy elértük a vonatunkat – Márti közbenjárt a forgalmistánál Gyuriék érdekében -, és hazafelé zengett a vagonunk a hangos kacagásunktól – ami mások körében nemtetszést váltott ki.

Tartalmas, szép napunk volt, köszönjük Madarász Erzsinek és édesanyjának!

Összefoglalta: Párkány Erzsébet