Az immár hagyományos tavaszi medvehagyma-túránkat most is Gyula vezette. Túráztunk a papodi Vitéz Bertalan Árpád kilátóhoz, több szatyornyi medvehagymát gyűjtöttünk be és az erdőtelepítésről hallottunk sok érdekességet.

Galéria

Kellemes tavaszi, fátyolfelhős időben autókkal és vonattal érkeztünk a megbeszélt találkozóhelyre Hárskút és Lókút között. Tizenegyen indultunk a Papod-hegy tetején levő Vitéz Bertalan Árpád kilátóhoz. Útközben a medvehagymán kívül néhány hóvirágot és sok ibolyát is láttunk. A kilátó lábánál a pihenőpadoknál előkerültek a finom sütemények és némi pálinka is. A kilátóba felkapaszkodva a Balaton és a Bakony széles panorámája tárult elénk – igaz kissé fátyolosan. Mindazonáltal sok mindent felismertünk innen. Ezután következett a medvehagyma begyűjtése. Nem lehetett panasz: körös-körül elborította a környéket a medvehagyma. Tavaly zsengébb állapotban szedtük, de sajnos idén az esős idő miatt egy hetet csúszott a program. Még nem akartunk visszamenni az autókhoz, így  hát szatyrokkal megrakodva tovább barangoltunk a szépséges szürke törzsű bükkfák és magas vörösfenyők között. Gyula megmutatta, hogy hol túrták el az avart és aludtak az őzek, hol dörzsölték az agancsukat a szarvasok, hol dagonyáztak a vaddisznók. Egy őzet is láttunk, figyelmesen néztük egymást, majd az őz beszaladt a sűrűbe. Láttuk a lerágott friss hajtások maradványait, az őzek által lerágott, kérgüket vesztett ágakat. Az erdő területéhez képest rengeteg a vad – tudtuk meg. Emiatt nagy a vadkár. Gyula területén járva beavatott az erdejének telepítési terveibe.

7,1 km-t tettünk meg és 270 szintet – mindezt szép, még lombtalan erdőben. Köszönjük Gyulának a túravezetést.