Szép erdei kisvonatozás után enyhén emelkedő – sétaútnak beillő – úton, árnyas völgyben haladtunk felfelé  a kiszáradt Vöröskő-patak mentén. Így nem volt meglepetés, hogy a forrás nem bugyogott. Visszafelé egy kisebb kitérőt tettünk egy gerincútnak beillő, már elszáradt, sárga levelekkel borított úton. Megnéztük a Stimecz-házat, majd a piros mozdonyos kisvonattal a végállomásig zakatoltunk vissza. Itt, Felsőtárkányban egy gondozott parkkal körülvett mesterséges tavat jártunk körbe. Vezetőnk, Nagy Péter autón röpített Egerbe, ahonnan nem várt kényelmes és kellemesen hűtött busszal utaztunk vissza Budapestre.

Galéria

Négyen vállalkoztunk a nagy melegben erre a viszonylag távoli túrára. Egerben várt minket Nagy Péter túravezetőnk, aki sietve az autójával elvitt az erdei kisvasút Egeresvölgy-Varróház állomására. Itt elkaptuk az éppen megállt két szerelvényes kisvonatot. Szép erdei tájban zakatolt a – meglepetésünkre – nem zsúfolt vonat. A kalauztól értesültünk arról, hogy a nagy ünnepi „bulit” tegnap tartották. Így már érthető volt, hogy a mi napunkon alig kirándultak errefelé.

Először az egri turisták (Kárpát Egyesület Eger) kezelésében lévő Stimecz-házat mutatta meg Péter. Éppen üresen állt. A Vöröskő-forráshoz szép, árnyas út vezetett felfelé, melynek több állomásán ismeretterjesztő táblákat, pihenő- és megállóhelyeket építettek ki. Több új, fából ácsolt kishíd vezetett át a víz nélküli patakmedren. Az út mentén hangyák és legyek szorgoskodtak egy elpusztult őzike tetemén. Szívszorító látvány volt. Majd egy öreg, göcsörtös tölgyfának csodáltuk meg az üreges, szinte talpakon álló törzsét. A Vöröskő-forrás a hosszan tartó szárazság miatt nem működött. Majd egyszer újra eljövünk ide egy csapadékos tavaszi alkalommal.

Az erdő még zöld, de néhol már sárgulnak a levelek. A visszafelé utat egy kisebb kitérővel tettünk meg a változatosság kedvéért. Lehetne itt nagyobb túrákat is tenni, de most ez a 6 km futotta az időnkből és energiánkból. Visszafelé Felsőtárkányba újra kisvonatra szálltunk. Hangulatos a „hegyek között völgyek között” zakatolás, leginkább a Stimecz-ház és az Egeresvölgy-Varróház állomások között.

 Felsőtárkányban sem volt tömeg a „tóparti rendezvénytéren”. Itt a környező hegyek ölelésében egy pihenőparkot alakítottak ki. Minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere: mesterséges tó (műanyag alsó borítással kibélelve), játszótér, büfé, kőzet-bemutató és szelfi-pad. Péter kocsiján utaztunk vissza Egerbe. A Budapestre menő buszra szállva az udvarias sofőr többször is érdeklődött, hogy megfelelő-e számunkra a klíma beállítása. Nem ehhez vagyunk szokva, jólesett ez a gondoskodás és kényelem.

Köszönjük Nagy Péternek a szervezést és a túravezetést!

Összefoglalta: Párkány Erzsébet