Könnyű sétát tettünk a Duna mentén Leányfalun. Sörözgettünk, beszélgettünk, ismertető táblákat olvasgattunk, tornaszereket próbáltunk ki. A nagy meleg ellenére jól éreztük magunkat.

Galéria

2024. augusztus 27-én tízen szálltunk le a buszról a leányfalui Alszeghy Kálmán téren, hogy az árnyas Duna-parton egy kellemes sétát tegyünk. Nagy örömünkre szolgált, hogy csapatunk több generációból állt. A séta során a helyi "község-szépítő" egyesület és a Ravasz László könyvtár jóvoltából a kitett információs táblákról sok érdekeset tudtunk meg a szép fekvésű településről és hajdanvolt lakóiról.

Legelőször is lementünk a folyóhoz, amely itt széles és tiszta volt, akár fürödni is lehetett volna benne. Egy kicsit ideiglenesnek tűnő motorcsónak-kikötő is volt a közelben, sok szezont átélt hajókat láttunk ott. Majd elhaladtunk a Termálfürdő háta mögött, és kisvártatva a Márai-emlékműhöz értünk. Az író 1944. március 23-án Budapest bombázása elől menekült feleségével, Lolával Leányfalura. Egy ismerős villájában találtak ideiglenes otthonra.

Korábban Leányfalu "Leányfalva puszta” néven – mint a szemben a szigeten fekvő Pócsmegyerhez tartozó kiváló bortermelő vidék – volt számon tartva. A szőlőműveléssel kapcsolatos présházakon, borospincéken, borházakon, kocsmán kívül csak a révkikötő és postakocsi állomás állt itt.

A filoxéra véget vetett a szőlőművelésnek kb. 1860 után, és a szőlőskertek és présházak új tulajdonosai a budai és pesti "társaság", a művészvilág és nagypolgárság tagjaiból kerültek ki. Sok híres ember fordult meg és tartózkodott itt hosszabb-rövidebb ideig: pl. Szendrey Ignácz (Szendrey Júlia édesapja)  és veje, Gyulai Pál, Móricz Zsigmond, színészek, operaházi tagok, orvosok, Ravasz László református püspök és veje, Bibó István jogfilozófus, politikus, Karinthy Ferenc, író.

Már az 1930-as években megalakult a "Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti Egylet", mely a nyaralóhely arculatának kialakításában fontos szerepet játszott. Céljuk az árnyas, nyugodt, a pihenést szolgáló környezet kialakítása volt. Jelmondatuk volt: "Üdv a Dunának!"

Nagyon sok minden megváltozott az eltelt mintegy 100 év alatt; a rendszeres folyami gőzös közlekedés helyett most éppen nincs hajó-megálló Leányfalun. A hajóállomás jellegzetes épülete megvan, mögötte a Gomba büfében kellemes felfrissülésben volt részünk, de Pócsmegyerre nem tudtunk eljutni  a vízen keresztül, így csak integettünk a másik partnak.

Viszont az árnyas sétány mentén egy felnőtt-tornapályát találtunk, amelynek a felszereléseit vállalkozó kedvű társaink kipróbálták, dacolva a meleggel. Benéztünk a Vadkacsa vízitelepre is, ahol nemcsak hajót, hanem szállást is lehet bérelni. Egészen az árnyas sétány végéig, a 11-es útig mentünk el, ahol az utolsó, repkénnyel befuttatott sárga épület volt Karinthy Ferenc otthona.

Még sok felfedezésre váró érdekesség maradt a község többi részén, de azok megtekintését, tekintettel a hőségre, egy későbbi időpontra halasztottuk és visszabuszoztunk a fővárosba. Gyuri és Betty ezután még a strandon úsztak egy nagyot.

Köszönjük a vezetést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin