PKE nyugdíjas túra: Normafa - Farkas-völgy és kerti-parti Petyáéknál, 2024. július 9.

A rekordokat döntögető forróság ellenére szép számmal gyűltünk össze és már rutinszerűen töltöttük be a buszt csapatunkkal. A Normafánál csatlakozott biciklivel Petya, aki délután a házigazdánk lett. Egy többnyire árnyas helyeken vezető erdei úton túráztunk az Erzsébet-kilátóhoz, majd visszafelé lefelé a Farkas-völgyben. Az egyre terjeszkedő beépítések miatt kissé kanyargósra sikerült a buszvégállomásra beérni. És jött a nap megérdemelt fénypontja: mennyei virsli és kolbász, és egyéb járulékos ínyencségek Irma és Petya jóvoltából. Az elmúlt keddek eseményeit is hozzátéve: tudunk élni!
A Förster-villától az árnyas kerti-partiig
2024. július 9-én a nagyon melegnek (35 Celsius) ígérkező idő ellenére is tizenhárman szálltunk fel a Normafához tartó buszra, hogy enyhet leljünk a Széchenyi-hegy magaslatain, és sétáljunk egyet az árnyas erdőkben. A túra végére beígért virsli-parti Petyáéknál minden fáradságot megért, ezt már tavalyról tudtuk...
Mikor a hegytetőn, az árnyék nélküli pusztaságban kiszálltunk a buszból, Zelenák Petya biciklijével már várt ránk, így 14-en túráztunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy Béla is velünk tartott. Venci jelenléte pedig jótékonyan befolyásolta a csapat átlag-életkorát.
Ezt a normafai sétát mindannyian jól ismerjük, de a kellemes parkban, fenyőfák közt található Normafa Park (korábban Förster-villa) épületének története sokak számára új volt. Egy klasszika-filológus tudós, Förster Aurél volt a lakója. Ez az épület mintegy 100 éve tágas hegyvidéki nyaralóháznak épült, legfelső szintjén hatszögletű torony-erkéllyel, hogy minden irányban élvezni lehessen a kilátást. A történelem viharában azonban börtönt és kínzókamrát csináltak belőle. A házat nemrég újították fel, és a télisport-gyűjtemény látogatható a földszintjén.
Érdemes megemlíteni a kulturált látogató-központot, amelynek alagsorában jövet-menet felfrissültünk, és az árnyékban kicsit megpihentünk. A séta elején az erdőben egy kisebb kőtoronyra lettünk figyelmesek, melynek pince-részében egy tágas helyiség volt, és síléc-kölcsönző üzemelt Petya szíves közlése szerint. De hol van már a hó, telente a Normafánál?
Az Erzsébet-kilátóhoz a meredekebb, de árnyasabb turista-úton kapaszkodtunk föl, és mire a felső kilátószintre értünk, bizony megizzadtunk. Jól esett a fenti szellő, majd lent a hűsölés, az épület árnyékában. Csodálkoztunk, hogy a közepes forgalom ellenére a vendéglátóhely nincs nyitva.
Visszafelé végig az erdőben haladtunk, majd az Olimpia-szálló hűlt helyén levő csenevész parkon átvágva a Farkas-völgy felé vettük az irányt. Szerencsére majdnem végig lombos erdőben és lefelé vezetett az utunk, ezért a nagy meleg itt nem volt nagyon megterhelő. Mikor elértük a házakat, megtapasztaltuk, hogy manapság óriási nagy és a tájba nem illeszkedő házak építése a divat, és egyre kevesebb a zöld körülöttük. Egy építkezés miatt a Kázmér-lejtőt emelkedőként másztuk meg, viszont akkora építkezési munkagödröt láthattunk a hegy oldalába vájva, melybe akár egy kilenclakásos társasház beférne.
A Mindszenty József téren éppen parkosítás folyt. Megállapítottuk, hogy kb. egy éve, mikor erre jártunk, ez a szép park még nem létezett. A végállomáson várakozó légkondicionált buszban hűsölhettünk és megpihenhettünk a 10 km-es túra után.
Petyáékhoz megérkezve Irma kedvesen invitáló mosolya, terített asztal és rengeteg finomság várt minket: volt gönyűi sültkolbász, virsli, - hozzá torma, mustár, olajbogyó - pogácsa, ropi, sós süti, saláták, sajt, sárgadinnye, kókuszgolyó, felnőtteknek haboskávé, Vencinek vaníliafagylalt tejszínhabbal és mindehhez remek sörök, borok és üdítő italok.
Miután mindannyian jóllaktunk, Attila és Petya paradicsom-palántákról, málnatő-gondozásról cseréltek eszmét, Béla egy függőágyban pihent, mi pedig örültünk, hogy ilyen meleg időben majdnem 10 km-t képesek voltunk sétálni.
Köszönjük Párkány Erzsinek a vezetést, Zelenák Péternek és Irmának a kerti virsli-partin a szíveslátást, a rengeteg ételt-italt és készülést!
Összefoglalta: Gombos Katalin