Egy tartalmas napot töltöttünk Pozsonyban. 26-an voltak kíváncsiak erre a programunkra. Az idegenvezetőnk mellett társaink is felkészültek a nevezetességekből és ismertették a csoportunknak azokat.

A Várból leereszkedve  hosszasan bolyongtunk a magyar történelmi eseményekben bővelkedő óvárosban. A Lechner Ödön tervezte Kék Templomot még együtt csodáltuk meg, majd a a Prímási Palotánál búcsúztunk kedves idegenvezetőnktől, Katitól. Ezután kisebb csoportokra szakadva vetettük be magunkat a pozsonyi vendéglátás felfedezésébe.

Mindkét irányban háromnegyed órát késett a vonatunk, de maga az utazás kényelmes volt.

Galéria

Ragyogó napsütéssel fogadott minket Pozsony.

Szarka Kati idegenvezetőnk terve szerint fedeztük fel a várost.

Elintéztük a szlovák vonatbérletet és  a napi utazási jegyet.

A központi pályaudvarról az 1-es villamossal beutazunk a belvárosba. Ott a Grassalkovich-palotánál (Elnöki Palota) rövid ismertetőt hallgattunk meg a palota történetéről és  átszállunk egy trolibuszra (a 44-es vagy a 47-es) , ami felvitt a várba, a vár nyugati bejárójához. Kisétáltunk a panoráma-teraszra, ahonnan az egész várost beláthattuk, a Dunát és a hidakat is beleértve. Hallottunk a város történelmi viharairól, ami szorosan a magyar történelem része. A keleti kapun leereszkedtünk az óvárosba.

A belvárost a Szent Márton-dómmal (koronázó templommal) kezdtük, benne a gyönyörű Szent Márton és a koldus szoborral, ami Georg Raphael Donner alkotása. Sok magyar királyt koronáztak meg ebben a dómban. Pozsony legrégibb utcáján sétálva megnéztük a Klarisszák templomát, a Magyar Országgyűlés Házát, a Mihály kaput, a Ferences templomot. 

Innen az egykori Séta-térre mentünk (Nemzeti Színház), s innen villamossal a Kék templomhoz (Szent Erzsébet templom).  Visszafelé megnéztük a Prímás palotát. Itt búcsúztunk el segítőkész kísérőnktől, akit még rengeteg kérdéssel halmoztunk el a felvidéki magyarok életéről.

Néhányan sörözni vagy vacsorázni mentek még a vonat indulása előtt. Kár volt sietni vissza, mert a vonatunk 45 percet késett. Kényelmesen utaztunk, pihentünk és beszélgettünk is, szokás szerint.

Érdemes visszatérni egyénileg is ide, Pozsonyba. Most már kiismerjük magunkat és kihasználhatjuk a szlovák vonatbérletünket.

Köszönjük szépen Katinak a részletes vezetést!

Összefoglalta: Párkány Erzsébet