Heten indultunk Rétságról a kiszáradt Jenői-patak mentén a Bánki-tóhoz. Sétáltunk a szépen kiépített partmenti úton. Egy kis horgászhelyen meguzsonnáztunk, majd a szlovák tájházat néztük meg vezetéssel. A bátrabbak nagyot úsztak a tóban.

Galéria

Rétság lakott részét elhagyva mord kutyák ugattak az elkerített telkeken, de mi bátran nekivágtunk a kiszáradt Jenői-patakkal és egy használaton kívüli vasúti sínnel párhuzamos jelzetlen úton, amely dús vadvirágos réteken haladt keresztül. Majd árnyas erdő következett, amit kellemesen hűvösnek éreztünk az egyre nagyobb melegben.

Kiérve Bánkra, rég nem használt széles és keskeny nyomtávú sínek keresztezték az autóutat, de a vasúti átjáró jelzés és a rozsdás szemafor maradvány még ott maradt. Később megtudtuk, hogy Balassagyarmatra járt itt vonat és fát szállító keskeny nyomtávú vasút is működött.

Oscar Peterson, a kanadai jazz-zongorista, „a billentyűk maharadzsája” modern szobra áll a tó szélén, Győrfi Lajos nem szokványos alkotása. Jazzfesztiválokat rendeznek itt, erre emlékeztet a szobor.

A Bánki-tó szemet gyönyörködtető látványa tárult fel előttünk. Egy éppen üres horgászstégen meguzsonnáztunk. Ági és Attila frissen szedett, saját termésű paradicsomot kínált a csapatunknak. Megismertük Leveleki Eszter történetét, aki itt táboroztatott és nevelt gyerekeket.

Jól karban tartott parti sétányon haladva megnéztük a szabadtéri színpadot, majd az evangélikus templomot és egy kis aranyhalas-tündérrózsás tavacskát. A szlovák tájházat Vörösné Krutilla Anikó mutatta be a csoportunknak. A tányérokra festett rózsa bánki motívum. A tájház előtt Laluja András: Bánki menyecske szobra díszeleg.

Ezután kettéváltunk: páran visszabuszoztak Budapestre, néhányan a strandon töltötték a délutánt és átúsztak a tó másik oldalára. Kellemes volt a víz, de nem volt túl meleg. Sajnos a végén lemaradtunk a helyi sztrapacskáról, mert meglepően korán zárt a büfé. Gyrossal vigasztalódtunk, finom volt, de nem itteni specialitás.

Összefoglalta: Párkány Erzsébet