A Mátrában kirándultunk. Sástó környékén a mohás kövek között sok őzlábgombát találtunk. Mire a Sástói-kilátóhoz értünk, kisütött a nap. A szédítő magasból elénk tárult az egész Mátra. Kezdenek rozsdásodni a levelek, de még a lombok java zöld. Leereszkedtünk a Kozmáry-kilátóig. Ez egy jóval szerényebb, de jellegzetes, kőböl épített körkörös kilátó. Mátrafüredről élénk pirosra festett kisvonattal érkeztünk Gyöngyösre, ahonnan kényelmesen és gyorsan hazabuszoztunk. 

Galéria

Tízen utaztunk busszal Sástóra, Petya biciklivel érkezett. A semmiféle szórókiadvánnyal nem rendelkező Sástó Turisztikai Központtól indultunk felfedezni a környéket.

Sástó, hazánk legmagasabban fekvő természetes állóvize a Gyönyöshöz tartozó Mátrafüredtől északra, a Mátra déli lejtőjén bújik meg. A 2,2 hektárnyi vízfelület tengerszint feletti magassága több mint 500 méter, átlagos mélysége pedig 1 méterre tehető. Turisztikai szerepét az 1960-as évektől kezdve ruházták rá, amikor a mocsaras, sással benőtt tavat megtisztították és a kikotort anyagból hangulatos kis szigeteket hoztak létre körülötte parkkal.

Az Ereményszirti-hasadékbarlangot kerültük meg a szép kilátás reményében. Friss őzlábgombák mintás kalapjai tűntek fel az avarból és a zöld moha közül. Őszi kikericsek is díszlettek a tisztásokon. A mátrai hegyekre szép volt a kilátás, de itt még felhők takarták a napot. Kicsit később kitisztult az idő. Petyának kézben kellett cipelnie a biciklit a köves, göröngyös úton. A pihenő alatt kölcsönösen kínálgattuk egymást mindenféle finomsággal. A térképen szaggatott vonallal feltüntetett jelzetlen út néhol a valóságban nem is létezett. Gyula segítségével sikerült kiigazodnunk és visszajutnunk a tóhoz és a kilátóhoz.

Az 53 méter magas sástói kilátót Romániában gyártották és eredetileg a Szeged melletti Algyőre olajfúró toronynak szánták, de ilyen célra nem használták, mert nem felelt meg a magyarországi szabványoknak. Sástóra kis átalakítás után, 1973-ban került. A korábbi 1961-ben épült 10 m magas fakilátó helyére állították fel. Öten vállalkoztunk rá, hogy felmászunk a kilátóba. Megérte a hosszadalmas csigalépcsőzés, mert a napsütésben fürdő koraőszi Mátra látványa magával ragadott minket.

Tovább folytattuk utunkat – immár a jól jelzett sárga háromszögön - a Dobogó-hegyen át a kőből épült, körkörös alapú, kúptetős Kozmáry-kilátóhoz. Itt is sokfelé ellátni, de jóval alacsonyabb szögből, mint az előző Sástói-kilátóból. Ezután már tempósabban haladtunk, hogy Mátrafüreden időben elérjük a kisvasutat. Szépen gondozott parkon keresztül jutottunk el a Mátravasút mátrafüredi állomásra. Gyöngyös felől frissen felújított piros mozdonnyal érkezett az állomásra a - szintén élénkpiros – vonatkocsi, amelyben középen kályha állt. A mozdonyt átállították a vonat másik végébe – ami most az eleje lett. A kalauz régi típusú lyukasztóval kezelte a jegyünket. Húsz perc alatt Gyöngyösre zakatoltunk. Átmentünk a közeli autóbusz-pályaudvarra. Elhelyezkedtünk a Budapestre induló busz kényelmes ülésein és egy bő óra alatt már Pesten voltunk.

Összefoglalta: Párkány Erzsébet