PKE nyugdíjas túra: séta Fonyódon, a téli Balatonnál 2024. január 2.

A fonyódi magaspart kiépített panorámasétányán gyönyörködtünk a Balatonban kissé borongós, de enyhe időben. Felmásztunk a Sípos-hegyre és a Vár-hegyre is.

"A somogyi Balaton-part híres panorámájának nyomába eredtünk ezen a túrán: a fonyódi tanúhegyeket borító parkerdők csertölgyes, feketefenyves ligeteiben felsétálunk a messzire kémlelő kilátókhoz, miközben felfedezzük a reformkori villákat és a romantikus hangulatú sétányokat." - Természetjáró

 

A 2024. január 2-i túrán együtt köszöntöttük az Új Évet a PKE nyugdíjas csapatának tagjaival és a hozzánk csatlakozott fiatalokkal, összesen tizenketten. Fonyód ideális helynek bizonyult, mert volt víz, hegyek, kilátás, erdő, műemlék-együttes, történeti érdekességek, mindez egy településen.

A vonatról leszállván először a mólóra sétáltunk ki. Néhány kitartó horgászon és számos víziszárnyason kívül csak a Fonyód jelképének számító Emberpár (Páros akt) szobrát figyelhettük meg, azidőtájt a túlsó part még sejtelmes ködbe burkolózott.

Innen egyenesen a Sipos-hegyre kapaszkodtunk fel, ahol kilátó-torony is található, mely a téli időre tekintettel zárva volt. Fonyódon sok tájékoztató tábla van, némelyik fényképet is tartalmaz. Ezek egyikéből volt megtudható, hogy a Sipos-hegyről a halászbokor (halászok társulása) egy gyakorlott megfigyelője (ún. látó ember) egyezményes jelekkel tudatta halász-társaival merre jár csapatokban a garda, az ún. "látott hal". Mi nemhogy gardát, de a Balatont is alig láttuk a kilátó aljáról, mert a fák ágai eltakarták a kilátást. A fémszerkezetű kilátó szerintem ezen a helyen zavaróan tájidegen.

Innen átsétáltunk egy parkerdőbe, ahol a Várhegy-tanösvény tájékoztató táblái igazítottak el a hegy kialakulását és flóráját, faunáját illetően. Megismertük a Vár építésének és lerombolásának történetét is. A Várhegy tetején levő kilátó fából készült, harmonikusabban illeszkedik a helyhez.

Időközben megéheztünk és a Várhegy tetején található pihenőnél kicsit pihentünk és falatoztunk, előkerült Ági melegítő pálinkája, Erzsi sós pálcikái, a Marika által sütött boci-szelet, és sok egyéb csemege. Ezután leereszkedtünk egy szép parkos részre, a magas-partra, és a parti sétányon elindultunk visszafelé.

Innen szép kilátás nyílt körbe a Balatonra, és mintha a köd is kezdett volna felszállni, egyre több látszott a túlsó partból. A nagyon szép, parkosított, öreg fákkal övezett ún. Szaplonczay-sétány mellett régi villák sorakoznak a Bartók Béla úton. Ez a mára műemlék-együttessé lett villasor az 1890-es években épült az akkori Somogy vármegyei tisztifőorvos, Dr. Szaplonczay Manó javaslata alapján. Bár Ő a Tisza mellett született, nevét - tiszti főorvosi tevékenysége mellett - a balatoni fürdőkultúra fellendítése érdekében végzett munkája is megőrizte. Szaplonczay doktor kezdeményezésére gróf Zichy Béla a hegyen levő birtokán mérsékelt áron kiparcellázott 32 telket, ahol villák épültek. A villák egy része szépen helyreállítva most is látható, és tájékoztató tábla mutatja meg, melyiket ki építette vagy birtokolta később. Sok híres család (pl. a Törleyek) és híres ember (pl. Huszka Jenő, Szinyei Merse Pál) töltött hosszabb-rövidebb időt ezen a környéken.

A festő Szinyei Merse a Velics-villát bérelte ki az I. világháború alatt két nyáron is, és a kamasz unokáit egy Molnár C. Pál nevű festőnövendék "felvigyázására" bízta ebben az időszakban. (A felvigyázó állítólag ekkor még nem tudott úszni, de ez nem volt tudott, ezért a fiúkat se engedte a mélyvízbe.) A villában ma Múzeum működik, és mindkét festő emléktáblája szerepel a falán.

A sétányról letérve megtekintettük az Ify Lajos téren található katolikus templomot, a harangtornyot és a mellette szerényen megbúvó gravitációs alappontot, majd az állomás felé vettük az irányt. Útközben elhaladtunk egy bezárt kávézó mellett, melynek kertjében a fiatalon elhunyt első magyar szépségkirálynő mellszobra volt látható. A közelben található futballpálya mellett egy nagyméretű építkezés félbehagyott betonoszlopai meredeznek és rozsdásodnak.

Néha szeles, néha napos, télies időben, jó hangulatban összesen kb. 7 km-t és 200 m szintet tettünk meg.

Köszönjük a tervezést és túravezetést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria

Archív: