Zebegényben végig kisért minket Willem Vera helytörténész, akinek hol megrázó, hol szívmelengető történeteit hallgattuk a zebegényi emberek életéről.

A Napraforgó házak egyikének panorámás teraszán riportot készített a csapatunkkal a Duna TV.

A Szőnyi István Emlékmúzeumot is megtekintettük, majd a Kós Károly-kilátóban gyönyörködtünk a panorámában.

Galéria

Zebegényi emberi sorsok, történetek

(Kultúrtörténeti séta)

2024. május 14-én Zebegényben remek nyári időben egy különleges kultúrtörténeti sétát volt alkalmunk tenni Paulisineczné Willem Vera, zebegényi őslakos és egyben helytörténész kalauzolásával. Nemcsak a PKE Nyugdíjas Túrabarátok 14-en, hanem a Duna TV is kíváncsi volt erre a sétára, így annak egy három perces részlete az aznap délutáni  magazin-műsorba is bekerült (a 6. percnél kezdődik).

Sétánk a Napraforgó-házaknál indult, melyeket gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska a szociálisan rendkívül érzékeny és segítőkész arisztokrata hölgy újíttatott fel az 1920-as évek végén. Itt alapította meg a falu kisebb és nagyobb gyermekeivel a Virágegyletet. Az egylet "már-már fantáziavilágszerű közösségében" a lányok virágnevet, a fiúk fa-nevet, a kicsik madárnevet kaptak. A grófnő neve Napraforgó volt. A falu gyerekeinek és az egyletben velük dolgozó felnőtteknek érdekes programokban volt részük, melyek a természet megismerését, a közös cselekvést és szórakozást szolgálták. Azok, akik részt vettek benne évtizedek múltán sem felejtették el a hajón érkező Mikulást vagy a kicsik házi olimpiáját. Az egyleti nevek megmaradtak a hétköznapokban is, így nem csoda, hogy a Grófnőre emlékező márványtáblán az adományozók többek között  Fülemile és Banánfa II voltak.

Ugyanebben az utcában található egy magas kerítés mögött Maróti Géza építész, szobrász, festő, iparművész saját tervezésű villája. Ez a villa az I. világháború előtt készült el, "geobiológiailag tökéletes helyen". Mindenesetre ezután Maróti Géza, mint Zebegény örökös grófja lett, és szívesen töltötték az időt művész barátai is Zebegényben. Ő tervezte meg a Kálvária-hegyen az Országzászlót és I. világháborús emlékművet is magába foglaló együttest, és  a megépítéshez szükséges tervek, engedélyek és pénz megszerzésében is aktívan közreműködött.

Napraforgó grófnő barátnője is építtetett kastélyt egy Duna-parti szirtfokon, de a Dőry-kastélyt már a magas örökzölddel eltakart kerítés elzárta szemünk előtt, csak később, a kilátóból csodálhattuk meg a tökéletes parkot és a fehér épületet.

Eljutottunk viszont egy kakukkfüvektől illatos óriási kertbe, ahol egy kedves barátunk a családjával és vezetőnkkel, Verával több évet eltöltött az ott levő gyermek-intézményben. A ház most kihasználatlanul áll, megette az idő vasfoga, pedig régen szebb napokat látott, mert még az Ezredéves Országos Kiállításon Dohánypavilonként szerepelt.

A szomszédban, Baktay Ervin házában időzött nyaranta gyerekkorában Amrita Sher-Gil, a világ legismertebb magyar festőnője. Nem messze a házaktól nagy sebességgel halad el a modern vonat, az immár három ütemben is kiszélesített ún. "Hétlukú vasúti hídon".

A Szőnyi István Emlékmúzeumot szakvezetéssel tekintettük meg, és még éppen elcsíptük a "Zebegény Szőnyi szemével" sorozat "Vízparti élet" című kiállítását. A művész és családjának otthona nagyjából változatlanul tárul a látogató szeme elé, és a látogatáshoz sokat adott hozzá a vezető magyarázata. Többek között a zsiráfzongorát és egy különleges  térkép-tartó szekrénykét is megtekinthettünk. A háznak nagy, elvadult kertje is van a hegyoldalban (művészeti táborok is működtet itt), melynek végében kicsit megpihentünk és elfogyasztottuk az elemózsiánkat, meg az Erzsi által készített remek sajtos sütit, és Ica világhírű zserbóját.

Ezután felmentünk a temetőbe, ahol Vera megmutatta nekünk azoknak a síremlékét, akik a Szovjetunióban, munkatáborban lelték halálukat, miután 1945. január 5-án Zebegényből kényszermunkára elhurcoltak 111 embert.

A temető felső kapujától elsétáltunk a közelben levő, fából készült Kós Károly kilátóba, és gyönyörködtünk a remek kilátásban. Vera elmondta, hogy mivel Zebegénynél a part inkább köves, ezért komppal jártak át a másik oldalra, Pilismarótra strandolni, mert ott kellemes, homokos a parti föveny.

A kilátótól nem messze, található az az emlékmű-együttes, melyet Maróti Géza 1930-ban a Zebegényi Dalkör civil egyesület felkérésére tervezett. Mint Vera elmesélte, a cél az volt, hogy ne csak Országzászlót, hanem a hősi halottaknak, az első világháborúban elhunyt, Zebegényből származó katonáknak is állítsanak emléket, így egy összetett szimbolikájú, nagyobb léptékű monumentum megtervezésére szólt a megbízás. A műemlék-együttes elkészültét sok, időközben bekövetkezett politikai fordulat akadályozta, az 1960-as években pl. kilátóként hasznosították a félig kész művet. 2015-re sikerült az eredeti tervek szerint  befejezni és felavatni az emlékhelyet.

Ezután leereszkedtünk a község központjába, hogy megcsodáljuk a Kós Károly, Györgyi Dénes és Jánszky Béla tervei alapján épült Havas Boldogasszony templomot. Bár jól látszott a templom főhomlokzatának minden díszítése, nagyon hiányzott a képből a bejárat két oldalán valaha volt két sudár fenyőfa, melyek mintegy keretbe foglalták a templomot. Reméljük, ültetnek helyettük újakat!

Paulisineczné Willem Vera, Zebegény díszpolgára segítségével, aki mindent tud Zebegényről, amit tudni érdemes, és mindenkit ismer ott, bepillantást nyerhettünk ennek a rendkívül mozgalmas múltat magáénak tudható falu múltjába, és megismerhettünk  sok különféle tragikus, szép, felemelő emberi történetet. Köszönet érte!

Összesen kb. 4,5 km-t tettünk meg.

Köszönjük a vezetést Paulisineczné Willem Verának és a tervezést Sebestyén Sárinak és Párkány Erzsinek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Egy érdekes televíziós műsor a zebegényi látnivalókról:

Hazahúzó