A PKE hagyományos turistatalálkozóján (2024. november 08. - 2024. november 10.) szép őszi napsütésben, 32-en (19 fő Magyarországról, 13 fő Erdélyből) örültünk egymásnak a Mátra egyik vadregényes patakvölgyében található Szalajka-házban.

A szállás mindenkinek egyből megnyerte a tetszését. Az első este a lélek és szívmelegítésé volt, mindegyikhez rendelkezésre álltak a szükséges “kellékek”, vagyis a régen látott jó barátok és a szinte a teljes abc-t felölelő palackok hada.

Másnap két részre oszlott a társaság. A nagyobbik rész reggel 9:00-kor nekivágott az eltervezett mátrai körtúrának (16 km, 630 szint), az “otthon” maradók hozzákezdtek a találkozót szervező Vámos Laci által kijelölt hadtápos feladatoknak.

Amikor az őszi színkavalkádban, a sokszor térdig érő, hangosan zörgő avarban megtett túra után a megfáradt vándorok visszaértek, a Szalajka-ház udvarán lévő hatalmas, úgy 230 C fokra felfűtött kemence már várta, hogy belekerüljön a csülkös tepsi.

Azalatt a 3 és fél óra alatt, amíg a csülök sült, megettük a Reszegey Ági vezetésével elkészült finom borsólevest, majd felköszöntöttük egyik szilágysági barátunkat Szilit, akinek éppen aznapra esett 62. születésnapja, amire természetesen készült is, hatalmas mennyiségű és szortimentű “magashegyi védőitalt” és társait sorakoztatott fel az egyik nagy asztalon. Arra viszont nem számított, hogy Pozsonyban élő és dolgozó asszonylánya párjával és kislányával együtt, hatalmas tortákkal egyetemben szintén ott lesz a felköszöntők között. Lehet-e nagyobb ajándék egy ünneplő nagyapának, mint egy cuki unoka?

Az ünneplés után Vámos Laci beszámolót tartott a PKE nyári — tartalmában és a résztvevők számát tekintve is — igen komoly programjáról. Mocsári “Lápi” Laci és Koczogh Hajni gyönyörű fotói illusztrálták a minden szempontból alapos prezentációt.

Közben a három óra is elrepült, jöhetett a vacsora! Az omlós csülök mellett a hagymás zsírban megsütött szintén omlós krumpli a sokféle finom savanyával még azokat is repetázásra késztette, akik korábban a csokoládés tortából is duplán vettek.

Teli hasra nincs jobb orvosság, mint egy kiadós, önfeledt “tánczi-tánczi”, szól a mondás, így aztán a nagyterem pillanatok alatt táncteremmé alakult. A rutinosabb turistatalálkozós PKE menyecskék átöltöztek az erre az alkalomra külön elhozott “szépruhába”, hogy aztán példát mutassanak energiából, dinamizmusból, fiatalságból.

Vasárnap reggel is napsütésre ébredtünk (Lajos és Hajni kint az erre is alkalmatos nagy udvaron felvert sátrukban), jöhetett a reggeli és a takarítás. Mire ezzel is elkészültünk (A reggelre megdermedt hagymás, csülkös zsír kihagyhatatlan volt…) szembesülnünk kellett a legnehezebbel, a búcsúzkodással.

Ehhez illő módon még a nap is elbújt, nem csak a szemünk, a levegő is párás, nedves lett…

Köszönjük Lacinak a sok mindent, és mindenkinek aki ott volt, hogy eljött, hogy segített jól érezni magunkat!

Lejegyezte:

Kalmár Béla

Galéria - túrázók

Galéria - főzőcskézők