PÜNKÖSDÖLÉS KŐRÖSHEGYEN


A nagyon változékonynak és esősnek ígérkező időjárás ellenére nagy csapat "szállta meg" Gonda Emil kőröshegyi nyaralójának minden zugát; a kertben sátrak emelkedtek, és aki nem fért a házba, az a környékbeli panziókban talált szálláshelyet.

Mikor legtöbben voltunk, lehettünk vagy kéttucatnyian. A házigazda alaposan felkészült: mikor péntek délután ragyogó időben felértünk a Kishegyen levő volt présházhoz, már főtt a bográcsban a marhalábszár, és a résztvevők (fel)üdítő italok kíséretében élvezték a találkozás örömét és a szép panorámát.


Mire megismerkedtünk a házzal és a szép, gondosan művelt kerttel, lassan mindenki befutott, azaz megtalálta a nyaralót, és az óriási teraszon mindannyian együtt tudtunk vacsorázni, az Emil által, Erzsike közreműködésével a túracsapat részére üdvözlő ajándékként készített marhapörköltet, főtt krumplival és csemege uborkával. Zsuzsa kakaós kalácsa koronázta a fenséges lakomát. Mikor mindenki jóllakott, felmásztunk a ház mögötti útra, mely a szőlőültetvények mellett egy gyönyörű, panorámás kilátópontra vezetett, ahonnan a naplementét és a Kőröshegyi Levendulás ültetvényt, valamint tulipánföldet (elvirágzott) is megcsodálhattuk. Erről a magaslati pontról tudtunk tájékozódni arról is, merre fogunk a hétvégén túrázni. Ezután tovább teraszoztunk-beszélgettünk-iszogattunk és fogyasztottuk Párkány Erzsi sajtos ropogtatósát és egyéb rágcsálnivalókat kiadós pletykálkodás mellett.

Másnap, szombaton, a már ismert ösvényen elindulva a Kőröshegyi Völgyhíd felé vezetett az utunk, és alatta „átbújva” a vadban igen gazdag Erzsébet-erdőbe jutottunk. Mire felkapaszkodtunk az Almán-tetőre, ahol a Myra-keresztnél kilátópont is van, már erős szél fújt és szemerkélt az eső, így egész úton cserélgettük az esőköpenyt a könnyebb ruházatra. Rengeteg vadnyomot és vadászlest láttunk útközben. A Kerekihez tartozó Fehérkő-várnál megpihentünk, ebédeltünk, majd megnéztük a várat, amiből jóformán csak egy magas fal maradt, pedig már 1336-ban is állt. (A korabeli feljegyzések szerint 1543 körül a környékbeli keresztény végvárak katonasága felrobbantotta védőműveit, nehogy a rohamosan terjeszkedő török hódítók befészkeljék magukat ide.) A vártól leereszkedtünk a Cikó-pihenőhöz, majd a falun át, a Kenderföldi-patak mellett a Völgyhíd felé vettük az irányt. Közelről megcsodáltuk az építményt, majd a már ismert úton visszaértünk a Kishegyi bázisunkra.

Itt újra remek illatok fogadtak bennünket, mert folytatódott a pörkölt-vonal; Csordás Ági egy sertéspörkölttel induló, kolbásszal, lecsóval és tarhonyával folytatódó egytálételt főzött, de olyan sokat, hogy egy tál felaprított virslikarika már bele se fért a bográcsba. Mindenki jó étvággyal fogyasztotta el a remek vacsorát és a végén desszertként szolgált Szabó Ica legendás zserbója.

Vasárnap reggel zuhogott az eső, de mire elindultunk lefelé a Kishegyről Kőröshegy falu irányába, elállt. Megtekintettük a híres, gótikus római katolikus templomot, ahol csatlakoztak hozzánk a völgy ezen oldalán lakó túratársaink, és együtt elsétáltunk a Széchenyi-család kétszintes, barokk stílusú kastélyához, amely szépen felújítva, gondozott parkkal jelenleg egy magánszemély tulajdona. Itt élt Széchenyi Zsigmond a nagy utazó, vadász és író, emlékét a kastély előtti kis parkban mellszobra őrzi. Ezután nedves meredeken kepesztettünk fel a Cser-hegyre, melyről remek kilátás nyílt a völgy azon oldalára is, ahol Emil háza található. Újabb dombok megmászása után a Kilences-tetőt érintve végre elértünk egy Vaskereszthez, ahol megebédeltünk. Innen nem messze volt a Zamárdi Kőhegy, ahol épített kilátó van. Felkapaszkodtunk, körbenéztünk, majd a szemben levő Kilátó-teraszon megpihentünk, kávéztunk. Közben riasztó időjárás-előrejelzések érkeztek, ezért háromfelé vált a csapat, egyesek telefonos segítséget vettek igénybe és egyenesen hazahajtattak, mások vonattal próbálkoztak (megáztak), a legkitartóbbak pedig a terv szerint hajtották végre a túrát, de ők sem kerülték el az égi áldást.

Csodák-csodájára vacsorára kiderült az ég, lehetett újra teraszozni, és a kimaradt kis virslik is hasznosultak a remek paprikás krumpliban, amit Zölei Betti és segítői főztek, és amit a társaság csalamádéval, kovászos uborkával maradéktalanul elfogyasztott. Ezen az estén hidegebb volt, mint pénteken, de színpompás volt a naplemente, különösen a levendulás feletti kilátópontról, ahová a fotósok újra felmentek.

Hétfőn újra a szőlőültetvény felé vettük az irányt, szemrevételeztük, hogy az őz és szarvas milyen nagy kedvvel legeli le a friss hajtásokat, megcsodáltuk a gyurgyalagok fészkét a levendulás oldalában levő löszfalban. A Balaton felszíne fölött pára lebegett, de a Balaton-felvidék kontúrja élesen kirajzolódott. A piros jelzésen, gondosan karbantartott, lombos erdei úton lesétáltunk Balatonföldvárra. A település végénél található Hajózástörténeti Látogatóközpont betonkolosszusánál értünk le a hegyről, és előbb a fenti majd a parti Kvassay-sétányon végigsétáltunk Földvár szép, fasorral szegélyezett helyein. A Kilátó-teraszról megcsodáltuk azt a páratlan panorámát, hogy a Balaton keleti és nyugati medencéje és a Tihanyi-félsziget is egyszerre látható innen. A Petőfi utcán szép régi villák és ősfás kertek között értünk le a központba. A kikötőben megtekintettük Kvassay Jenő emlékművét és a nyugati mólót, melyre egy vashíd vezet. (Ez az 1907-ben épült, 102 méter hosszú, többtámaszú vasbeton gyaloghíd ipartörténeti emlék. Zielinsky Szilárd, a vasbetonszerkezetek hazai meghonosítója tervezte.) Szép napos idő volt, nyugodt volt a víz, de a horgászok azt mondták, egy óra múlva esni fog. Mivel a csapat nagy részének még gyalog vissza kellett érni a kb. 4 km-re levő bázisra, elindultunk visszafelé. Az állomásnál búcsút vettünk túratársainktól. Az eső menetrendszerűen megérkezett, de szerencsére nem tartott sokáig.

Köszönjük a meghívást, a szíves vendéglátást és túraötleteket Gonda Emilnek és Madarász Erzsikének, Mérai Robinak a túrákat, Gonda Emilnek, Csordás Áginak és Zölei Bettinek és segítőiknek a főzést!

 

(Összefoglalta: Gombos Katalin, Párkány Erzsébet segítségével)


Galéria


 

Archív: