Szigeti séta Rácalmáson Húsvét után

A PKE nyugdíjas túracsapata a nyugdíjtól még távol levő Horváth Mártival kiegészülve távolsági és helyi busszal történő utazás után remek, napos időben jutott el Rácalmás főterére, ahová egy kedves túratárs, Péter, kerékpárral érkezett. Így összesen 12-en indultunk útnak, hogy felfedezzük e sokak számára ismeretlen hely szépségeit, 2023. április 11-én, kedden.

Mivel előző nap volt Húsvéthétfő, és a híradások úgy szóltak, hogy az ökoturisztikai és rendezvényközpontként működő Jankovich-kúria kertjében egy tojásfa van, ezért először oda tértünk be. A barokk stílusban épült kúria és kertje is igen szép, gondozott, onnan a kilátás is remek a szigetre és a Dunára, de se igazi tojásfa, se működő mellékhelyiség nem volt a helyszínen, pedig egy turisztikai létesítménytől ez elvárható lenne.

Ez azonban nem szegte kedvünket, a kisebb Duna-ág hídján hamar átértünk a Rácalmási-szigetre, és az első alkalmas helyen nemcsak a rég vágyott technikai szünetre, hanem egy kis húsvéti bulira is sor került; Péter locsolóverset mondott, házi pálinkával „locsolt”, Márti mogyorópálinkát töltögetett, Éva húsvéti sonkatálat és túrós sütit remekelt, Erzsi sajtos sütit, szőlőt kínált, és Gotti sok színes csokitojást hozott. Miután ettünk, ittunk, kicsit pihentünk, elindultunk a sziget északi csúcsa felé. Útközben friss telepítésű facsemeték mellett haladtunk el, találgattuk, milyen fák lehetnek. A szigetre belépve azt a figyelmeztetést olvashattuk, hogy kicsi vadmalacok születtek, ezért nem szabad az ösvényekről letérni és sötétedés után tanácsosabb elhagyni a területet.

A madármegfigyelő toronyból se vadmalacot se madarat nem láttunk, pedig a madarak csivitelését végig hallottuk. Egy kis ösvényen kimentünk a sziget észak-keleti végénél a Nagy-Duna partjára, ahol strandolásra alkalmas, kavicsos partrész volt, sok kisebb-nagyobb kagylóval. Volt itt egy ún. "fenékgát" is, ami a vízfolyás irányára merőlegesen, nagy kövekből épült, de időközben óriási uszadék-fák is növelték magasságát. A gát tetejéről jó kilátás nyílt az itt kb. 200-300 m széles folyóra.

Ezen, a nyáron strandolásra is alkalmas helyen emlékeztünk meg a Költészet Napjáról. Erzsi felolvasta nekünk Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz című versét. Bár ott nem éreztük úgy, hogy "Béborult az élet vidám álorcája!", az elmúlás miatti szomorúságot el tudtuk képzelni.

Ezután a part mellett vezető úton haladtunk dél felé, néhol vadregényes helyekre lehetett leereszkedni a partra, de a déli szigetcsúcsnál nem találtunk lejáratot. Harsogó zöld színekkel pompáztak a frissen kibújt növények, levelek. Vadvirág-szőnyeg borította az erdő alját. Visszafelé a már ismert hídon jöttünk ki a szigetről, de balra fordulva, egy másik nevezetesség, a Modrovich-kúria felé kerültünk. Útközben egy vízisport-bázis mellett haladtunk el, és volt egy szépen kiépített ártézi kút is, ahol vizet vehettünk. A löszfal tetejére épült Ófalun keresztül kapaszkodtunk fel a Modrovich-kúriához. (A löszön építés igen nehéz, volt is ebből sok probléma – még a katolikus templomot is lebontották – ami miatt egy időben az Ófalu lepusztult és elnéptelenedett, de egy nagyon következetes városrész-rehabilitációs tervvel újraéledt ez a terület is.) A Modrovich-kúria klasszicista stílusú épület, melyet gépállomásnak is használtak korábban. Jelenleg szépen felújítva, magántulajdonban van, egy igen vadregényes, kissé elhanyagolt lépcső vezet fel hozzá, de van szép, kényelmes főbejárata is. Sajnos a kúria nem látogatható, de a mellette található közparkban a kecskék és gidák szorgosan legelték a füvet. Számtalan szép köztéri szobrot, parkot, virágos kertet, gondozott területet láttunk Rácalmáson. Látszott, hogy lakói szeretik és becsülik szép környezetüket.

Amíg a buszra vártunk a Makovecz-stílusú Városháza közelében, volt néhány percünk, hogy messziről megnézzük a Pajzs-család kiemelkedő síremlékét a közeli temetőben.

Összesen kb. 12 km-t tettünk meg.

Köszönjük a vezetést, a tervezést és a versolvasást Párkány Erzsinek!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria