2024. szeptember 17-én tizenketten gyülekeztünk az Aquincum HÉV-megállóban, hogy felfedezzük a Főváros ezen részének rejtett szépségeit. Vezetőnk Zölei Betty túratársunk volt, aki alaposan ismeri a területet. Ezt az útvonalat már korábban is végig akartuk járni, az a nagy nyári hőség miatt akkor elmaradt, de ezen a keddi napon gyönyörű, napos őszi időben sétálhattunk.

Először az Aquincum Polgárváros amfiteátrumát körülvevő töltésen - melyet két oldalról vastag törzsű, magas fák szegélyeznek - mentünk körbe,. Érdekes módon az amfiteátrum - mely helyet adott nemcsak a gladiátorküzdelmeknek, hanem ünnepségeknek, gyűléseknek is - a római polgárváros városfalán kívül kapott helyet. Amint a tájékoztató táblából megtudtuk, az idők során földdel lett betemetve. Sokáig Csigadomb volt a neve a földdel és növényzettel benőtt helynek, melynek feltárását 1880-ban kezdték meg.

Ezután átszeltük a Szentendrei utat, szemügyre vettük a vízvezeték megmaradt építményét, majd a Múzeum kerítése mellett haladva hamarosan a Gázgyári Munkás-Lakótelep házaihoz értünk. Azonnal szembeötlő volt az egységes megjelenés, a sárga, földszintes vagy egyemeletes házak, zöld zsalugáterek, azonos kőszegély a bejárati ajtók körül. Sajátságos módon ezen a részen nincsenek utcanevek, számozás van.

Amint azt Bettytől megtudtuk, a Fővárosi Gázművek 1913-ban létesített új városi gáz előállító üzemet a Duna mellett, egy olyan területen, amely akkor külvárosnak számított. Nemcsak a gyárat építették meg akkor, hanem  Munkás-Lakótelep épült az üzem dolgozóinak és Tisztviselő-Telep a vezetőknek.

A  Munkás-Lakótelep tervezője Almási Balogh Loránd volt, és az egy-, két-, háromszobás lakásokon felül férfiszállást és különböző szolgáltató egységeket és boltokat, valamint óvodát is létesítettek a kis lakótelep központi helyén. A lakások vízzel, villannyal, gázzal, angol WC-vel el voltak látva, de  a fürdést egy közösségi fürdőházban oldották meg. A lakások egy részéhez kiskert is tartozott, baromfit is lehetett tartani. Nagyon sok a zöld a tágas területen, főként öreg platánfák szegélyezik az utcát. A szép, egységes megjelenés miatt gyakran filmet is forgattak itt; pl. ezt.  Beszélgettünk az egyik lakóval is, kiderült, a telep védett műemlék jellege miatt a lakásokat csak bérelni lehet, a tulajdonos a Fővárosi Önkormányzat. A szükséges felújítások szűken csordogálnak. Az új bérlők a régiekhez képest jelentősen megemelt  lakbért kellene fizessenek.

A Gázgyár utcán átkelve megérkeztünk a valaha volt "Gázgyár" területére, amely most a Graphisoft Park nevű iroda- és épületkomplexumnak - benne a Bojár Gábor alapította Aquincum Institute of Technology magánegyetemnek - ad otthont. Néhány jellegzetes épület megmaradt a "gyári" időkből, pl. a jellegzetes tornyok, de a szén elgázosítására szolgáló kemencék, a gáztároló tartályok már nem láthatók. Szép, emberléptékű, modern épületeket láttunk, sok zöld felületet, jelmondatuk "dominál a zöld". A parkokban található sok új, érdekes szobor mellett a területen mindenhol láthatóak római kori kő-maradványok is. A kis tó mellett elhelyezett óriási bronzszobor (Kotormán Norbert: A megfáradt Heraklesz 2009) mindannyiunkat gondolkodásra késztetett.

Lesétáltunk a Dunához is, mert éppen folyt a homokzsákok töltése, hogy megerősítsék az árvíznek kitett gátakat. Ebédidőhöz közeledvén sokan kimentek az ott dolgozók közül is, hogy a saját szemükkel győződjenek meg róla, milyen gyorsan emelkedik a vízszint.
Mivel remek idő volt, egy kávézó teraszán megpihentünk, és a kávé mellett különféle remek csemegéket kóstolgattunk: Éva portugál kekszet, Ica csodás zserbót, Ági és Attila muskotályos szőlőt hozott. Ezután a gázgyári tisztviselők villáit (9 ház, 17 lakás) tekintettük meg. Ezeket a házakat Reichl Kálmán tervezte. Az igazgató villaháza a legnagyobb, egy szép nagy kert közepén van. A tisztviselőknek a szervezetben elfoglalt rangja  kifejeződik a lakásuk alapterületében, a szobák számában valamint, hogy milyen távol esik a ház az igazgatói épülettől.

Végigsétáltunk a villák előtt található Duna parti kettős platánsoron, és végül a Filatorigát HÉV megálló közelében értünk ki. A HÉV-vel egy megállót mentünk. Az óbudai Fő téren csoportképet készítettünk az Esernyős szobroknál, majd megtekintettük a Zichy-kastély homlokzatát és belső udvarát. Bezzeg nem volt ilyen siralmas állapotban a kastély 1764-ben, mikor Mária Terézia látogatott Óbudára, a nevezetes kastélyba!

A Fő tér nevezetes épületeinek megtekintése után átsétáltunk az Árpád-híd alatt, el a III. kerület legnagyobb temploma a műemlék Szent Péter és Pál-templom és Nepomuki Szent János-szobor mellett, nosztalgiáztunk a Kéhli vendéglő láttán és meg is érkeztünk utolsó állomásunkhoz a Görzenálba. Szerencsénkre a remek, napsütéses idő végig kitartott, így aztán Ági gáláns Unicum meglepije mellett volt időnk egy múltat idéző jó kis nosztalgiázásra is!
Köszönjük a vezetést Zölei Bettynek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria