Valószínűleg a várható eső miatt csak öten vágtunk neki a sisakvirágok fölfedezésének és nem bántuk meg. Bőrig áztunk, de sok szép sisakvirágot láttunk.

A kilátóhoz vezető út folyamatosan emelkedik, de  nagyon szép, árnyékos és jól járható még kánikulában is. Most ez nem volt, eleinte még csak dörgött az ég és csöpögött az eső, de a kilátó előtt 750 méterrel (volt egy útjelző tábla) meg is érkezett a kiadós felhőszakadás.

Jól bőrig is áztunk. Szerencsére előtte még ki tudtunk menni egy kilátópontként szolgáló sziklára, ahonnan  csodálatos kilátásban volt részünk a környező hegyekre és településekre. Sajnos a Csergezán kilátót már szakadó esőben értük el. A tetejére fölmenve tapasztaltuk, hogy nem látunk semmit, mert sűrű tejfehér felhőben vagyunk, de az is érdekes volt. A kilátó fölső szintjén kis táblácskák jelzik, hogy arról a pontról mit lehet(ne) látni. Tiszta időben is érdemes fölkeresni. A kilátó alsó szintje kis menedéket nyújtott az eső ellen, a zoknikból kicsavartuk, a bakancsokból kiöntöttük a vizet. Akinek volt száraz pólója, az átöltözött.

Ezután elindultunk lefelé Nagykovácsi irányába, az eső kicsit alábbhagyott. Az út jól föl volt ázva, de a kilátó közelében megpillantottuk a sisakvirágot! Szép példányai bőségesen virágoztak egy kisebb területen, lenyűgöző látvány volt a sok kis sárga sisak. Nem értünk hozzájuk, mert mérgezőek.

A lefelé vezető út is nagyon szép, óriási fák szegélyezik kellemes árnyékot adva az esetleges nagy melegben. Bővelkedik virágzó növényekben a sisakvirágon kívül is.

A tanösvény táblái értékes információkat tartalmaznak, nincsenek elhanyagolva. A tanösvény jelzése is nagyon jól látható, majdnem teljesen végig  a zöld háromszöget követi.

Rendben beértünk Nagykovácsiba, az eső elállt. A Stübli vendéglőben megvendégeltük magunkat, ki  fröccsel, ki limonádéval.

Nagyon kellemes, élményekben gazdag túra volt.

Összeállította: Szeifertné Vámos Gabriella