A PKE nyugdíjas túracsapatából többen is úgy gondolták, hogy Szolnok is felfedezésre vár, ezért gyorsvonattal indultunk útnak, hogy megismerjük a "Tisza fővárosa" szépségeit. A vasútállomáson Szabó Ica csatlakozott. Így összesen nyolcan indultunk autóbusszal a belvárosba, 2023. május 30-án.

Szolnok jelentős vasúti-közúti-vízi-úti csomópont, érthető, hogy a II. világháború során a bombázástól jelentős károkat szenvedett. Ezért a városnak az a része, melyet alkalmunk volt megnézni, mozaik-szerűen tartalmazott régi és új elemeket. Összhangjuk nem mindig volt szerencsés. Például a pályaudvar épületével szemben levő 24 emeletes toronyház finoman szólva meghökkentő jelenség.

A belvárosba érve a cseperésző langyos esőben először egy kis buzdításra vágytunk, és ezt kávé és fagylalt formában vettük magunkhoz a kisvárosi léptékű, régebbi házakkal szegélyezett Szapáry utca sarkán, közel az impozáns méretű Zsinagógához, amely ma kiállítóhely, Galéria.

Ezután a Tiszavirág-hídon átsétáltunk a Tisza-szigetre, de nem mentünk be, hanem visszafordultunk, és a parti sétány látnivalóit csodáltuk meg. Rengeteg park, játszótér, köztéri szobor van Szolnokon. A látogatók számára hasznos magyarázó táblákat raktak ki. Ezekből megtudható volt az egyes épületek (pl. a Verseghy Ferenc Gimnázium) névadójának élete, tevékenysége, vagy a színház esetén az eredetileg emelt épület kinézete. Az is kiderült, hogy régen Szolnok jelentős szerepet vitt a só-üzletágban is; a Tiszán érkezett kősó rakományt ún. sóházakban tárolták, és az elosztó, rakodó, méricskélő majd vámoltató tevékenységnek nemcsak helyre, de szabályozott, jól szervezett intézményre volt szüksége. (Ez volt a sóhivatal.) Később ez a tevékenység jelentőségét vesztette, mára csak az utcanév maradt meg.

A Szigligeti Színház és a szebb napokat látott Tisza Szálló mellett elhaladva a Verseghy parkba, majd a rózsaligetbe (Rozárium) értünk. Ezt a helyet 1855-ben kezdték parkosítani, akácfákkal, hogy a homokot megfogják. A barokk parkot a rózsákkal 1930-ban alakították ki a Megyeháza hátsó homlokzata mögött, a Tisza-parttal párhuzamosan. Pompás illat lebegte körül a virágzó rózsakertet. A többször helyreállított parkban elhelyeztek egy, a Béres Csepp fejlesztőjére emlékező szobrot, és mellette van egy kút, amiből gyógyvíz folyik. Kedves helyi hagyomány, hogy az angolpark egyik részén a helyi gimnázium végzős osztályai fát ültetnek, ebből mára egy egész liget alakult ki.

A Zagyva és Tisza összefolyásán túl található a Damjanich-emlékmű, mely most megközelíthetetlen. Egy látogató-központot építenek itt. Damjanich János és Vécsey Károly voltak a katonai vezetők 1849. március 5-én a szolnoki csatában, mely a dicsőséges tavaszi hadjárat kezdetét jelentette, mivel így a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre jutott.

Innen a Tisza-szigetre mentünk át, és egy parkban megpihentünk, elfogyasztottuk uzsonnánkat és azt a remek meggyes-marcipános sütit, amit Ica kínált nekünk. Ez a park egy emlékpark, egy nemzetközi vízügyi projektnek állít emléket. Továbbá régen ehelyütt volt a Vízügyi Igazgatóság épülete, de a 2000. évi árvíz azt elsodorta. Három, fából készült szobrot állítottak fel itt. Kunhegyesi fafaragó népi iparművész, Czupp Pál alkotásai ezek: Szent László király, Szent Kristóf és Nepomuki Szent János, mindannyiuknak közük van a vízhez és a vízi tevékenységekhez.

Ezután sétáltunk még egyet Szolnok főterén, amely tele van virággal, szökőkutakkal és giccses szobrokkal. Innen csak egy ugrásnyira van a bevásárló utca, sok kínai áruházzal és az újonnan épített Aba-Novák Agóra, amely egy többcélú kulturális és közösségi tér. Előtte látható egy 25 m magas ún. "Hangzó torony (Audiovizuális torony)", ami egy bizonyára ambiciózus alkotás, de most éppen javítás alatt van. Ha működik, akkor óránként eljátssza a "Jászkunsági gyerek vagyok, Jászkunságban születtem…" dallamot és sötétedés után még különböző színekben is villódzik.

Visszafelé újra megcsodáltuk a köznyelvben csak "huszonnégyemeletesként" emlegetett toronyházat, majd vonattal visszatértünk a fővárosba. Egy kellemes napot töltöttünk a Tisza fővárosában.

Összesen kb. 5-t tettünk meg.

Köszönjük a vezetést és a tervezést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria