A júniusi esős napok között egy napra kitisztult az idő. Ezt a lehetőséget használta ki kis csapatunk (nyolc lelkes túratárs), hogy felfedezzük a Mátra déli részének rejtett szépségeit.

Először hangulatos pincék között vezetett az utunk, amelyek betérésre csábítottak, csak éppen a vendéglátók hiányoztak. Egy izzasztó kaptató után beértünk az erdőbe, itt már kellemes volt a hőmérséklet és langy szellő fújdogált. A Delelőkúthoz kicsi korán érkeztünk meg, mert még csak fél tizenegy volt, de ez nem riasztott vissza minket attól, hogy elfogyasszuk elemózsiánkat. Itt többen megemlékeztek finom házi főzésű italokkal a túravezető névnapjáról, amit ő jó neveltetésének köszönhetően, nem utasított vissza.

Egy napos gerincen áthaladva kitekintést nyertünk a Mátra keleti lankáira. Egy újabb patak keresztezése után megismertük János vára nevű hegy meredek oldalát. Itt néhányan már erősen bánták, hogy reggel elfelejtették elhozni a túrabotjukat. A vargányák valami rejtélyes oknál fogva a legmeredekebb hegyoldalban érzik jól magukat, így meg kellett küzdeni értük, hogy birtokukba jussunk. Újabb ereszkedés után ismét egy patakhoz érkeztünk, ahol a Puskaporos-kút vasas vizével üdítettük fel magunkat.

Ezután közel háromszáz méter szintet kellet leküzdenünk. A Havas hegy megmászása a nagy melegben és a 90%-os páratartalommal meglehetősen fárasztó volt. A csúcson megpihentünk és megebédeltünk és végül elkészült a csúcsfotó is. A hegyről lefelé haladva egy kilátót fedeztünk fel, ahonnan egy csúzda vezetett le, amit néhány túratársunk rögtön ki is próbált. A Kanász-rétet elhagyva érkeztünk meg a Fajzatpusztához. Az Almásy kúria épülete szemérmesen a fák sűrűjében rejtekezett.

Utolsó pihenő után már lefelé vezetett az utunk és a Kisdombi erdészház után már láttuk a távoli házakat. A faluba beérve sietősre vettük az utunkat, mert el kellett érni a buszt, ami végül sikerült is. Gyöngyösre megérkezve szomjunkat akartuk oltani és ehhez kisebb kutatóexpediciót kellett indítani, hogy találjunk egy vendéglátóipari egységet, ami végül siker koronázott.

A 21 km-es túra végére mindenki kellemesen elfáradt, üdítő volt túrázni a harsogóan zöld természetben, eddig ismeretlen helyeken. Hazafelé a buszon el-elbóbiskolva már megkezdtük az aznapi túra feldolgozását.

Összefoglalta és a túrát vezette:
Mérai Róbert

Galéria