Tizenketten a Holdvilág-árokban

A pomázi HÉV-nél 9-en szálltunk fel az esztergomi buszra, ami annak ellenére volt tele bakancsosokkal, hogy a reggeli napsütéshez kellemetlenül hideg, sokszor erős széllökések párosultak.

Erősen bíztunk benne, hogy a megszokott megállóban megpillantjuk helyben lakó barátunkat, az ilyen túrák elmaradhatatlan résztvevőjét, legtöbbször szervezőjét, de sajnos csak a Csikóváraljai menedékház buszmegállónál lettünk 10-en, ahová Lajos kocsival érkezett.

Laci nem a megszokott útvonalon vezetett minket a már oly sokszor bejárt, de mindig új arcát mutatni képes misztikus szurdokba. Jobbra indultunk el a Zöld körséta leágazón és még mielőtt becsatlakoztunk volna a kanyonba, úgy 2.5 km-nél tartottunk egy pihenőt. De nem is akármilyent! A legutóbbi közös túra óta Jani és Laci is „öregapó” lett. Jani unokája Maja 6 hónapja, Laci és Ági unokája Zsombor (akinek boldog szülei szintén PKE alaptagok) pedig két hete született. A koccintások, az ünneplés után így aztán a lelkünkben már a két legifjabb PKE baba is velünk tartott. (Az ünneplés részeként - ha sajnos most nem Robi hátizsákjából – de a hozzá kötődő csokigolyók is előkerültek...)

A Domini- és Sashegyi források mellett elhaladva felmásztunk az egy ideje már rozsdamentes anyagra cserélt, ottlétünkkor  jégcsapmentes Meteor-létrán, bemásztunk a patakmeder legizgalmasabb szűkületébe, majd visszakapaszkodtunk a régészeti kutatások színhelyére, a meredek sziklafalhoz.

Innen leereszkedve, majd a patakon átkelve utunk ismét felfelé vezetett. A megszelídült szurdok ezen a részen a Karolina-árok nevet viseli. A Bölcső-hegy felé vezető útra érve balra fordultunk. Itt ismét erős lett a szél, eltűntek a jó kis avaros erdei gyalogutak és helyettük a fakitermelőgépekkel „karbantartott” sártengerré változtatott turistaúton dagasztottunk tovább.

A  Lom-hegyi-nyereg magasságában Laci jóvoltából annyi előnyét élvezhettük a hétvégén is hatalmas gépekkel folytatott favágásnak, hogy „rönkasztalokon”, „rönkszékeken” falatozhattunk.

Innentől a nap is eltűnt, a szél szorgalmasan adta a mínuszokat a hidegérzetünkhöz. Némi izgalmat egy általunk eddig nem látott turistajelzés? megfejtése tudott csak okozni, de sokra nem jutottunk. A Szentkereszt előtti jól ismert Szent-kútnál végül úgy döntöttünk, hogy közvetlenül megyünk be a faluba, ahová épp akkor érkezett meg egy Pomázra menő busz. Ekkor már némi dara is szállingózott, így a korábbi hazaérés csábításának a többség nem tudott ellenállni.

Azért voltak, akik igen. Ők a Dobogókőre vezető kaptatós turistaút (P sáv) melletti megszokott törzshelyen még egyszer koccintottak egy nagyot a babákra!

(Táv: 13 km, szint: 700m)

Összefoglalta: Kalmár Béla
Galéria