Történelmi KBV a Déli-Kárpátokban

Mályi József, aki a „Kárpát Koszorú Nemzetközi Túramozgalom” előkészítéseként 1995/96 telén egyedül bejárta az Orsovától Dévényig tartó 2500 km-es a teljes útvonalat, a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület 2009-ben indított Kárpátok Bércein Vándorút programjának keretében Vámos László PKE elnökkel együtt helyezte ki azokat a kiegészítő pecséteket, amelyek a már kint lévőkkel együtt (egyfajta GPS geoládaként) a KBV első szakaszának teljesítését hivatottak igazolni.

A vándortúrán 29 fő, köztük 5, a KBV túrák rutinos szereplői közé tartozó erdélyi hegyenjáró vett részt.

 

Az utat dokumentáló kronologikus fotógaléria itt

 

Válogatás Mocsári "Lápi" László fotóiból

Válogatás Mályi József fotóiból

Válogatás kolozsvári  EKE-s barátunk Fazakas Ferenc képeiből

 

Reszegey Ágnes túranaplója:

Mehádiai-hegységtől a Csernai-havasokig

 

Vonatunk dél körül érkezett az orsovai vasútállomásra, ahonnan nehéz zsákjainkkal azonnal a hegyek felé vettük az irányt. Lihegve, izzadva kapaszkodtunk egyre feljebb a rekkenő hőségben, hogy éjszakára megfelelő sátorhelyet és vizet találjunk népes csapatunknak. 5-6 kilométer és 400-500 méter szint megtétele után rábukkantunk egy gyengécske forrásra, s a felette elterülő réten lesátraztunk. Estére megérkeztek a Kazán-szorosban csavargó társaink is, így 29 főre egészült ki a gerincvándorlók száma. Most is, mint minden alkalommal „külhoni” barátaink is csatlakoztak hozzánk, Csíkszeredából egy kedves! házaspár, Zilahról két tapasztalt hegyenjáró és Kolozsvárról régi barátunk Feri. Gyönyörű volt kilátás a Vaskapura és a környező hegyekre.

 

Másnap megint kánikulára ébredtünk. Utunk elején megemlékeztünk egy – a „Kárpátok géniusza” – utasítására lerombolt I. világháborús magyar katonatemetőben nyugvó hőseinkről, aztán a hőségtől és emelkedőktől elgyötörten vándoroltunk réteken, legelőkön, ligeteken át, egyre jobban megszomjazva, míg Gyuri, csapatunk forrásfelkutatásra szakosodott zilahi tagja bővizű, hideg forrást nem talált. Délutánra remek táborhelyre érkeztünk, szép rét, bővizű forrás, erdészház, padok, asztalok, kényelem. (Akiben még volt kedv és erő, zsák nélkül felment a Domogled csúcs fehér szikláihoz gyönyörködni a kilátásban.) Éjszaka kiderült, hogy mégsem a paradicsomra bukkantunk, duhaj fiatalok jöttek fel éjfél körül a házhoz terepjáróval, román népzenefélét bömböltetve hangoskodtak majdnem hajnalig.

 

Két kánikulai nap után hűvösebb lett az idő, szél is fújdogált, így gyorsabban haladtunk. Pedig volt

fel és le, és le és fel elég. Ragyogó kék ég, hófehér felhők, édes szamócák az úton, s már nem is tűnt nehéznek a hátizsák! Az útvonalunk közelében található határköveket is beazonosítva és bemérve kihelyeztük a tervezett KBV pecséteket, majd forrást keresve kis kitérővel egy esztena közelében találtunk remek sátorhelyet. Itt lovak, kecske- és juhnyájak látványa és társasága járult hozzá a csodás panorámához.

 

A negyedik napra rövidebb távot tervezett túravezetőnk, ami nagy szerencse volt, mert ez a szakasz igencsak próbára tett bennünket. Először erdős, bozótos, meredek emelkedőkkel és lejtőkkel küzdöttünk, majd tovább nehezítve erdős, bozótos karros úttalan úton köveket kerülgetve törtettünk egyre feljebb a Fehér kövek felé. A csúcson hosszasan időztünk, élvezve a napfényt és a körülöttünk lévő hegyek látványát. A karros mészkőfelszínen óvatosan leereszkedve megint varázslatos táborhelyre bukkantunk az évszázados bükkfák árnyékában. A közelben forrás és különleges sziklaformációk, amelyek egyikére szintén „elrejtésre” került egy KBV igazoló pecsét.

 

A következő nap programja átkelés a Cserna völgyébe. No ez sem volt piskóta! A gerincre elég gyorsan felküzdöttük magunkat, de utána 400 méter ereszkedő következett egy veszélyes, meredek, keskeny, kőfolyásos hasadékfélében. Újabb 400 méteres lejtő után elértük a Cserna folyót, ahonnan még 6 km aszfaltút vezetett aznapi szállásunkra. A közeli panzióban étel, ital, s a focirajongók itt nézhették meg az EB meccseket.

 

Másnap délelőtt a vadregényes Tasnei szorosba tettünk kirándulást, ahol a kínai tusrajzokat idéző, sziklaéleken kapaszkodó bánáti feketefenyők alatt kapaszkodtunk fel a még most is üzemképes függőleges tengelyű, alsó vízszintes kerekes vízimalomig, hogy aztán az ott darált kukoricalisztből főzött puliszkát meg a mellé adott 2-3 -féle sajtot és kecsketejet jóízűen fogyasszuk el a malom feletti esztenán. Délután a 30 m magas festői szépségű Vanturatoarea ( Szeles) vízeséshez másztunk fel. A két programmal is összejött 14 km és 920 méter szint.

 

Pénteken néhányan hazautaztak, a csapat másik fele pedig a pusztulásában is régi fényét felidézni képes Herkulesfürdőn töltött egy szép délutánt és egy éjszakát, hogy aztán szombaton kétfelé váljanak. Hatan hazautaztunk, míg a KBV-t a Fogarasi-havasokban folytató társaink buszra szállva Plaiul Foii felé vették az irányt.

 

Jó csapattal, jó időben, jól éreztük magunkat.

Archív: