Változékony, igazi áprilisi időben utaztunk a Balatonra, a sokat hirdetett kőröshegyi tulipánokat megnézni.

Óriási ember- és kocsiáradat mutatta az utat a tulipánok felé. A korábbi hűvös idő miatt a tulipánok nem virágoztak a hatalmas igények mértéke szerint. A szembejövők bimbós csokrokkal jöttek kifelé. Sejtettük, hogy itt nem fog virágözön várni. De azért a fényképezkedéshez volt néhány színes tulipánsor.

Elhagyva a tulipánmezőt nagy kaland várt minket, mert a magaslaton keresztül próbáltunk Gonda Emil túratársunk nyaralójához eljutni. A tájhoz egyáltalán nem illő mocsok- és szemétmezőn keresztül csörtettünk, de mindenütt áramos kerítésekbe ütköztünk. Végül egy már korábban kilazított kerítés alatt kibújhattunk és rátaláltunk Madarász Erzsi túratársunk segítségével Emil szép fekvésű házához. Saját készítésű halból rotyogott a bográcsban a halászlé. Házi sütemények, pálinka, helyi bor várt a terített asztalnál a virágzó cseresznyefák tövében. A halból egy odasettenkedő fekete cicának is jutott.

A társaság egy része a dínom-dánom után visszafelé indult, a kemény mag nekiindult a túrának. A Kőröshegyi-horgásztó szép pihenőhely, csupán néhány sittkupac rontja a látványt. A Kőröshegyi völgyhíd tövénél vezetett az utunk. Alulról félelmetesen magasnak látszanak a híd pillérei. Ezután nagyüzemi szőlőültetvények mellett haladva csodáltuk a Balatont és az északi partot. Egy kis erdőt átszelve Balatonföldvárra jutottunk. A panorámás parti sétányon fejeztük be összesen 12 km-es túránkat. Kellemes vonatozással jutottunk vissza Budapestre. Köszönjük kedves vendéglátónknak Gonda Emilnek a szíveslátást és a túravezetést.

Nyugdíjasok! Folytatjuk keddenként, ameddig csak bírjuk!

Párkány Erzsébet

Galéria