TÚRA A BUDAI-HEGYSÉGBEN


Túra a Budai-hegységben, Farkasréttől Hűvösvölgyig

Napsütéses, hűvös őszi időben érkeztünk a találkozóhelyre, a Farkasréti temető sarkához, ahol a túrázó társaságot már várta önkéntesen jelentkező túravezetőnk, Varga Máté.


A kilencfős, lelkes csapatnak Máté mellett még egy férfi tagja volt, Venci, aki fáradhatatlanul, fiatal korát meghazudtoló kitartással vett részt a túrán. Az útitervet Mérai Robi állította össze, de akadályoztatása miatt Máté vezette végig rajta csapatunkat. Máté gyorsabb tempóhoz szokott, de nagy türelemmel várta be mindig a késlekedőket, elbámészkodókat, és nagyon jól elbeszélgetett csapatunk legfiatalabb tagjával.

Először az Ördögorom-kilátóhoz kapaszkodtunk fel, és a tiszta időben egész Százhalombattáig elláttunk, majd a gerincen folytattuk utunkat, és láttunk egy óriási építkezést a Farkasvölgy bejáratánál. A völgyben befelé haladva egyesek megtekintették az ottani zsombolyt, mások már az Úti Madonna Kápolnánál szemlélődtek. Mikor felértünk a Széchényi-hegyre, megütköztünk a TV-adótorony teljesen tájidegen, óriási épületén, de folytatva utunkat, végül a Gyermekvasút végállomása közelében bukkantunk ki az erdőből. Megtekintettük a boldog és tevékenykedő vasutas-úttörőket ábrázoló kerámia faliképet az állomás-épület pénztára fölött, majd a Normafához közeli rétes-bolt felé vettük az irányt.

Itt már sok kirándulóval találkoztunk, akiket a napos, meleg idő csábított a szabadba, ezért miután elkészült a csoportkép és megnéztük a sziklákat, melyeket meg fogunk mászni, leültünk ebédelni az Anna-rét aljában, hogy erőt gyűjtsünk. Bacsó Sári jóvoltából desszertként pompás almás-pitét is kaptunk a szendvicseinkhez.

Innen az elhagyott Disznófő-vendéglő felé indultunk, és hamarosan a Tündér-sziklánál voltunk. Nem volt kérdés, hogy felmászunk-e; olyan remek volt az idő, hogy felkapaszkodtunk, láttuk onnan, mennyi utat bejártunk, és még mennyi van előttünk. A János-hegy oldalában leereszkedtünk a Budakeszi útra, majd azon átkelve, a Ferenc-halom hosszanti tengelyén haladtunk át. A zöld jelzést követve felkapaszkodtunk a Kis-Hárshegy nyúlványára, majd le a Hűvösvölgybe, az Ördögárokhoz.

A patakon átvezető híd előtt bepillantottunk a Napraforgó-utcai Bauhaus lakótelep villái közé, majd kisebb szuszogások közepette felmásztunk az Apáthy-sziklához, ami tulajdonképpen egy kiálló dolomitrög. (Ez a szikla a terület korábbi tulajdonosáról kapta a nevét.) Onnan jól lehetett látni az addig megtett utunkat. A Látó-hegyi Árpád-kilátó felé vezető úton, a Vaskapu-hegyen egy másik érdekes geológiai képződményt figyelhettünk meg; a Kőkapunak nevezett szikla-formációt, mely körül vöröses színű a talaj. Vállalkozó kedvű társaink, Julika, Panni és a Fiúk felmásztak oda, hogy közelebbről tanulmányozzák.

Jól megizzadtunk és elfáradtunk, mire az 1929-ben épült  kilátóhoz értünk, de a szép kilátás kárpótolt a fáradságért. Sajnos a vad építkezési láz miatt a panoráma nem tökéletes, de mégis sokan feljöttek ide, gyerekkel, kutyával, bográccsal, innivalóval, hogy a jó időt innen élvezzék. Miután megpihentünk, a kék jelzésen folytattuk utunkat, és a Glück Frigyes úton (ő volt az a szállodás és lokálpatrióta, aki az Árpád-kilátó építését kezdeményezte) az Oroszlán-szikla mellett elhaladva eljutottunk a Homok-hegyhez. Innen már csak a Nyéki-hegyen kellett átkelni, hogy a Hűvösvölgyi végállomáshoz érjünk. A túra végére én eléggé elfáradtam, de Venci vígan csiripelt, és még volt ereje, hogy a Gyermekvasút Hűvösvölgyi állomásán is körülnézzen.

(Kb. 18 km-t és kb. 700 m szintet tettünk meg.)

Köszönjük Máténak a remek túravezetést, Robinak a túra összeállítását!

(Összefoglalta: Gombos Katalin)


Galéria


 

Archív: