TÚRA A BUDAI-HEGYSÉGBEN


Vasárnap reggel már meglehetősen meleg időben találkoztunk öten a nagykovácsi buszfordulóban, ami nem biztatott túl sok jóval a nap további részére illetőleg.


A faluból kiérve hamarosan emelkedni kezdett az utunk, ez talán nem annyira meglepő, amikor a célunk a Budai-hegység legmagasabb pontjának, a Nagy-Kopasznak a meghódítása volt (559 m). A zöld jelzést elhagyva a Sisakvirág tanösvényen, majd a zöld háromszög jelzésen haladva értük el a csúcsot, a Csergezán kilátót. A kilátóból a szélrózsa minden irányában fenséges panoráma terült elénk, miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé a hegyről. Jelzetlen úton értük el az Anna-vadászházat, majd a zöld és a sárga + jelzésen értük el a sárga jelzést, az un. Fehér utat. Útközben vadvirágos réteken haladtunk át. Itt már nagyrészt a napon haladtunk, ami egyre erősebben sütött. A sárga jelzésről letérve a Meszes-hegy felé vettük utunkat, amikor rájöttem, hogy a betervezett Ilona-lak, így kimarad az útvonalból. A társaság végül úgy döntött, hogy alulról másszunk fel a házig. Előbb viszont le kellett ereszkedni a Meszes-hegyről, amit egy meglehetősen meredek ösvényen lejutva sikerült megejteni. A völgybe leereszkedve kezdtük keresni a felvezető utat, GPS-en található utat viszont az erdőirtás után teljesen benőtte az aljnövényzet. Ehhez társult még a 35 fokos meleg és a felfelé kapaszkodás a két méter magas dzsungelben, ahol nyomkereső kutyaként a földig hajolva kerestem a szemmel csak ritkán látható ösvényt. Miután kijutottunk a dzsungelből utunkat egy villanypásztor állta, amit meg kellett kerülnünk. Ekkor fedeztük fel, hogy egy viszonylag kényelmes ösvény halad a hegy felé. Itt sajnos le kellett ülnöm, mert a hőguta kezdett kerülgetni. A jól kijárt ösvényt meglelve, most már ezen haladtunk az Ilona-házig, közben illatos szamócákat eszegetve. A háznál kényelmes padokon elfogyasztottuk ebédünket és gyönyörködtünk az északra és nyugatra néző kilátásban. Itt eldöntöttük, hogy a nagy melegre való tekintettel kihagyjuk a még hátralévő két csúcsot és inkább a hegyeket megkerülve jutunk el Piliscsabára. Így is tettünk, de a nyílt, napos szakaszt nem tudtuk megúszni az út elején, utána viszont árnyékos erdőben haladtunk tovább. A Nádor-háznál tartottuk utolsó megállónkat, ami egy vadászpihenő tele különböző trófeákkal. Piliscsabára beérve még a nagy meleggel és egy kis emelkedővel kellett megküzdenünk. Végül meglehetősen kalandos utunk a Klodildliget megállónál lévő sörözőben ért véget, ahol elfogyasztottuk a jól megérdemelt italunkat.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: