TÚRA A BURDA-HEGYSÉGBEN


Ezen a szép októberi vasárnap reggelen hárman jöttünk össze az esztergomi vasútállomáson a bejáró túránkra, Zsuzsa, Saci és jómagam. A kialakult járványhelyzet nem könnyítette meg a túrán való részvételt, mivel a Szlovákiába belépés csak uniós oltási igazolvánnyal, ill. érvényes szlovák regisztrációval volt csak lehetséges.

A meglehetősen harapós, de napos időben haladtunk át Esztergom utcáin és értük el a Mária-Valéria hidat. A szlovákiai oldalon határőrök ellenőrizték az átlépők papírjait, de mi még ez előtt egy lépcsőn lementünk a Duna partra. A szokásos indítópontunknál, a Caffénál megálltunk egy reggeli kávéra. A gátra felérve egy új turista jelzést fedeztünk fel egy piros C jelzést, mint utóbb kiderült ez a szlovákiai Mária-utat jelöli. Ezután Garamkövesdig semmi más újdonsággal nem találkoztunk, újabb megállóhelyünk a helyi kocsma volt, ahol elfogyasztottuk az elemózsiánkat. A faluból a hosszú emelkedőt legyűrve értük el a „Sziklák” nevű helyet, ahonnan mint mindig, gyönyörű kilátás nyílt az esztergomi Bazilkára. Tovább haladva egy újabb létesítményt fedeztünk fel, egy az erdészet által elhelyezett pihenő helyet. Ezután az útvonalon még több helyen is találkoztunk hasonló létesítményekkel. Az aszfalt utat elérve egy új kerékpáros jelzést is felfedeztünk, ami Helembára haladt tovább. Az Ipoly-erdészháznál újabb pihenőt tartottunk, mellette egy kerítéssel és árammal védett bekerített területet fedeztünk fel. Egy erdőirtás mellett haladva értük el az ösvényt, amely levezetett a völgybe, néhány kidőlt fa nehezítette meg a haladást. Helembán tartottunk újabb pihenőt, majd tovább haladva elértük az Ipoly folyót. A falu végén már látható volt a félkész híd, amely hamarosan összeköti Helembát Ipolydamásddal, így megkönnyítve a két ország közötti forgalmat. A vasúti hidat elérve hamarosan a szobi vasútállomáson találtunk magunkat és hamarosan már hazafelé utaztunk, az új emeletes vonaton.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: