TÚRA MÁTRAALJÁN


Mátraalján, faluszélén ...

A korai időpont ellenére tucatnyian jöttünk össze Gyöngyös autóbusz-pályaudvarán, és vártuk, hogy a parkolási helyért küzdő autósok is befussanak. Rövid városi séta után elfordultunk a hegyek felé, nevezetesen a Sár-hegyre másztunk fel. Egy kaptatós, szűk ösvény vitt fel oda, melyről a tájékoztató tábláról kiderült, hogy a Mandula-tanösvény.

Mivel igen sebesen haladtunk felfelé a tanösvényen, a tájékoztató táblákból csak a lényeget tudtam elolvasni. A szőlőművelés módszereiről tájékoztató tábla szerint "A bor erősen alkoholtartalmú, alapíze van. A vörösbor jobb, mégis a fehéret keresik inkább." Mivel amúgy is felértünk a hegyre, ideje volt a tízóraizásnak, mert a korai keléstől és a felfelé kapaszkodástól nagyon megéheztünk. Erről a helyről is, és végig túránk során láttuk a Visonta határában levő, lignitből villamos energiát előállító Mátrai Erőmű hatalmas, Heller-Forgó féle hűtőtornyait és a belőlük kiömlő párát. Miután csoportkép is készült, középpontban Lacival, a sárga jelzésen először a mobil-adótornyok, utána a Szent Anna-kápolna felé vettük az irányt.

Egy kis tó is van a kápolna mellett, eléggé benőtte a sás. Korábban azt tervezték, hogy száraz idő esetén a tóból pótolják a lentebb fekvő szőlőknek a vizet, de a vízvezeték eresztett, nem sikerült a vízpótlás. A szőlő-táblákat kerülgetve ereszkedtünk le Abasárra, ahol Aba Sámuel egész alakos szobránál Robi rögtönzött kiselőadást tartott az önmagát "Sámuel rex"-nek nevező, 1041-1044 között uralkodott királyról, akit végül az abasári monostorban temettek el. Élete és halála is nagyon kalandos volt, azt sem tudni, hogy 35 vagy 54 évet élt-e. Az abasári monostor és temető feltárás alatt van, sajnos egy kb. 20. századi borászati építmény ráépült a monostor egy részére, ez nagyon megnehezíti a régészeti munkát és a későbbi bemutatást.

Abasáron megpihentünk a vendéglátó egység napos teraszán, egyesek mintavételezték a vörösbort, mások sörrel oltották szomjukat. Ezután egy másik úton visszatértünk a Szent Anna-kápolnához, ahol a csodálatos, meleg napsütésben még napozni is lehetett. Majd Mátrafüred felé vettük az irányt, de útközben még meguzsonnáztunk a Szálas turistaház kertjében.

A Pipishegyi vitorlázó repülőtérhez érve komoly figyelmeztetést kaptunk, hogy mikor merre ne menjünk, mert akár halálos balesetet is okozhat a drótkötél, amellyel felhúzzák a repülőket, ha ledobáskor a turistaútra esik. Miután megtörtént a felszállás, a repülő a levegőben volt, a drótkötél leesett, mi sebesen és biztonságosan eltakarodtunk a veszélyes környékről.

Ezután már nagyobb izgalom nélkül folytattuk utunkat a mátrafüredi Kozmáry-kilátó felé, bár útközben láttunk néhány jól elkerített, barátságos vaddisznót az Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola vadasparkjában.

A Dobogó-hegyen 1900-ban épült kilátót Kozmáry János gyöngyösi kereskedő építtette, aki, mint a Mátra Egylet telepgondnoka, sokat tett azért, hogy a település rendezett üdülőteleppé váljon. A napnyugtát még a Dobogó-hegyen figyelhettük meg, de amint leértünk a házak közé, hamarosan leszállt az est, ezért kisvasút helyett inkább a közvetlen buszjárattal tértünk vissza Gyöngyösre az autókhoz, illetve Budapestre.

Egy szép, napsütéses napon, jó társaságban rengeteg szépet láttunk, sok újat tanultunk, 18 km-t gyalogoltunk. Köszönjük a túrát Mérai Robinak !

Összefoglalta: Gombos Katalin


Galéria


 

Archív: