TÚRÁK A MÁTRÁBAN

Újfent nagyszerű hétvégét töltöttünk Vörös Imre tagtársunk mátrakeresztesi házában és annak udvarán.

A pénteki érkezést követően meghitt beszélgetés és poharazgatás mellett töltöttük az estét, némi pogácsa, eper és finom sütemények majszolása mellett.


Szombaton reggel indulva felfelé vettük az irányt. A keresztesi nyeregből Bagolyirtáson keresztül érkeztünk Mátraszentimrére, ahol találkoztunk Bettivel és Gyurival. Itt az autentikus nevű Papagáj presszóban egy rövid megállót iktattunk be, némi sört és forró csokit elfogyasztva. Felkerekedve egy helyi állatkertet érintettünk, ahol kecskék és szamarak érdeklődtek irányunkban, némi ételt remélve. A Csörgő-patak völgyébe érve az azonos nevű patakot kerülgetve érkeztünk meg Mátrakeresztes határába. A faluba beérve, a helyi bortermelőnél feltöltöttük apadó készleteinket. Ezután Imrével úgy határoztunk, hogy mivel az aszfaltút unalmas inkább menjünk egy kicsit felfelé a hegyoldalban, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Imre házához érkezve megpihentünk, majd elfogyasztottuk Imre feleségének Marának, fenomenális palóclevesét. Némi kis szünet után következett a sztrapacska, amit e sorok írója követett el. A szokásos esti beszélgetés után nyugovóra tértünk.


Vasárnap reggel autóba szálltunk és Mátraszentimréig mentünk. Itt kiszállva Galyatető felé vettük az irányt, most Betti és Gyuri is velünk tartott. Folyamatosan emelkedett az utunk, menetközben érintettük a Piszkés-tetői obszervatóriumot is. Galyatetőn egy kis pihenő után felmentünk a kilátóhoz. Az újonnan megépített épületből mindenfele remek kilátás nyílott, bár elég párás volt a levegő. A hegytetőről lefelé áttértünk a sárga jelzésre, amely a hegység északi oldalán haladt, némileg hullámvasutazva. Mátraszentlászló határában Betti és Gyuri a rövidebb utat választva elbúcsúzott tőlünk. Mi még felmentünk a Vöröskőre és az itteni kilátóból szerte néztünk. Lefelé haladva hamarosan beérkeztünk Mátraszentistvánra és innen a helyi sípályát is érintve beérkeztünk Mátraszentimrére. Az autókba szállva hamarosan Imrénél landoltunk, itt elfogyasztottuk Taratort a bolgár uborkalevest és az előző napi maradékokat. Mindezek után elbúcsúztunk Imrétől és hazafelé indultunk. A Mátrát elhagyva a fellegek is siratni kezdték távozásunkat.


Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: