2025. május 18-án, vasárnap korán keltünk, hogy autóbusszal már 9 óra után megérkezzünk Szirákra. Borús, hideg időben indultunk útnak reggel nyolcan,  a korai kelés miatt álmosan kászálódtunk le a buszról, a sziráki katolikus templom előtt.  Ott egy helyi polgár adott jó tanácsokat, merre menjünk, de Robi ezt nélküle is igen jól tudta.
Galéria

A szép, ápolt kertben található, klasszicista stílusú, kis Bozó-kúriát elhagyva a XVIII. században épített, kalandos sorsú Teleki-Degenfeld Kastélyhoz értünk. Csak fotózni lehetett, belépni nem, mert 40 év után éppen ebben az évben hagytak fel a szállodás tevékenységgel. (Míg Robi visszasietett a buszmegállóban időző helyi polgárhoz fényképező masinájáért, alaposan szemügyre tudtuk venni az 1985-ben szépen felújított műemlék-szálloda külső ékítményeit.)

Ezután nekivágtunk az útnak, bár egy lovastanya három szép lóval kissé eltérítette a zöld jelzést, és egy kiskutyát is vissza kellett parancsolnunk, mert nem bírta volna a túrát. Szép zöld kaszálók szélén vezetett az út, a magas fű eléggé vizes volt. Sok volt a vadászles, valószínűleg sokat vadásznak errefelé. Végig az út során több kisebb-nagyobb állatot láttunk, fácánt, nyulakat, őzet, szarvast.

Mikor beértünk az erdőbe, egy méhész "foglalt területét" láttuk kiírva, sok volt az akácfa a környéken, de a rétek is tele voltak vadvirággal, volt mit enni a méheknek. Nekünk Marika hozott csokis bonbont. Robi talált egy szép, termetes vargánya gombát. Az időjárás állandóan változott, a nap hol sütött, hol elbújt.
 

Mikor kiértünk az erdőből egy ideig a műúton gyalogoltunk be Vanyarcra, de vasárnap, délidő lévén nem volt nagy forgalom. Sajnos a falun áthaladó patak mellett már nem volt meg a söröző, amire Robi emlékezett, de onnan egy ugrásnyira, a vanyarci Milleneumi Emlékpark közelében találtunk asztalokat és padokat, megpihentünk, megebédeltünk és sör is volt, igaz a hátizsákból.
Marika friss, finom kakaós-túrós sütit kínált és hozott lángost is, Julika további bonbonokat, így jóllakottan tekintettük meg az I. és II. világháborúban elesett hősi halottak emléktábláit. Itt állítottak emlékkövet Vanyarc híres lakójának, Veres Pálné Beniczky Herminnek is, aki a hazai nőnevelés úttörője volt. (Kezdeményezéséhez Madách Imre szexista akadémiai székfoglaló beszéde adta meg a végső lökést.)

Az árnyas fák között meghúzódó evangélikus templom mellett elhaladva felkapaszkodtunk a Rózsadombi úton a dombra, ahol két mobiltelefon átjátszó állomás is volt. Innen széltől hajladozó vetések és bíborhere-táblák között haladtunk a Mária-úton. Útközben az egyik tarlón megfigyelhettük ahogyan négy vadnyúl ránk se hederítve futóversenyt folytat egy ötödik nyúlkisasszony kegyeiért. Az Erdőkürthöz közeli faluvégi keresztnél kicsit megpihentünk, majd hegyen-völgyön történő buszozás után Aszódról vonattal visszatértünk otthonainkba.

Kb.17 km-t és 400 m szintkülönbséget tettünk meg, de kellemes sétának éreztük.
Köszönjük Mérai Robinak a túravezetést!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria