VASI-HEGYHÁT - KEMENESHÁT KERÉKPÁRTÚRA


Az oszkói kerékpártúra


A tavalyi, szépemlékű pünkösdi túránk színhelyén, de egy kisebb, komfortosított parasztházban szálltunk meg. Megszerettük a szép fekvésű oszkói szőlőhegyet és környékét, amiben csak annyiban csalódtunk az idén, hogy legyek milliárdjaival kellett viaskodnunk. A biciklizők létszáma a tavalyi túrázókhoz képest megcsappant, többen az utolsó pillanatban visszamondták a részvételt, így végül nyolcan jöttünk össze.


Mérai Robi és Csordás Ági gondosan előkészítették a túrát, minden szükségeset beszereztek. Az időjárás előre láthatatlan változásai miatt a túraútvonalakban és programokban rugalmasnak kellett lenni. Szerencsére erre a területre nem terjedt ki az az óriás erejű vihar és jégeső, ami végig fenyegetett bennünket és másutt bizony lecsapott. „Csupán” a hőséggel kellett megküzdenünk, amihez a túrák végeztével a Szajki tavakban való fürdőzést és hűsölést vetettük be - eredményesen. Belsőleg természetesen hűtött italokkal védekeztünk.

Esténként finom közös vacsora mellett beszéltük meg az aznapi túrák kalandjait és a világ dolgait. Ebbe a körülöttünk szemtelenkedő legyek is beleszóltak. Világmegváltásra sajnos most sem került sor.

A kerékpározás sajátjából adódóan a tavalyihoz képest nagyobb területet ismertünk meg a Vasi-hegyhátból és Kemeneshátból. A festői, dombos vidéken éppen folyt az aratás, bimbóztak a napraforgók, sok gólyafészekben cseperedtek a gólyafiókák. Az alsóbbrendű utakon nem volt nagy forgalom, de komoly veszélyt jelentettek számunkra a széles kombájnok, mezőgazdasági gépek.

(Párkány Erzsébet)


Túrák

 

Július 8.

 

A nagy hőségre való tekintettel módosult a tervezett napi túránk távja és útvonala is. Erdei úton érkeztünk Kámra, majd Egervölgyből újból erdei úton értünk a Kemenesháton húzódó Farkas-erdőbe. Itt már kellemes árnyas úton haladtunk a hatalmas tölgyfák alatt és érkeztünk meg Káldra. A Kék-túra bélyegzőpontról ismert település egy újabb ismertetőjegy miatt került fel noteszunkba. A nagy melegtől megszomjazva megakadt a szemünk a Toldi-klub feliraton. Akik a névből kiindulva valami testépítő centrumra gondolnának, azoknak nagyot kell csalódniuk, ugyanis a nevezett hely legfeljebb az alkar fejlesztésére alkalmas mivel, hogy ez a név egy kocsmát takart. A konditerem udvarába betérve a fűben három darab huszast találtam, ami megégette a kezem, ezen a többiek mosolyogtak, hogy na ezen mit fogsz majd venni? A pultnál egy kedves hölgy vette fel a rendelést, ami négy hosszúlépés volt. Érdeklődésünkre, hogy mennyibe kerül: közölte, hogy 50 Ft. Nem akartunk hinni a fülünknek, így a 60 Ft-ból még borravalóra is futotta és most már nem nevetett senki.

A pihenő után utunk Vashosszúfalun keresztül Bögötére majd Hosszúperesztegre vezetett. Innen már csak egy ugrás volt elérni a Szajki-tavakat, ahol találkoztunk Erzsikével és Zsuzsával. A nagy hőségben jól esett lubickolni a kellemes hőmérsékletű vízben, és éhségünket és szomjunkat is tudtuk csillapítani. Öt óra után elindultunk hazafelé, még 12 km és jó néhány emelkedő várt ránk. Hazaérve hamar elkészült a vacsora: hideg bolgár uborkaleves és lecsó volt a menü. A vacsora után beszélgetéssel és légy hessegetéssel múlattuk az időt.

 

Július 9.

 

Ezen a napon véletlenül, a betervezett túrára került sor. Első megállónk, Bérbaltaváron volt, ahol megtekintettük a szabadtéri kis kiállítóhelyet a község legnagyobb nevezetességéről. Az 1856-ban a Budapest – Graz postaút építésekor a baltavári Kancsal-domb homokjából megkövült állatok csontjai kerültek elő. Vizsgálatok során kiderült, hogy a feltárt ősállatok 7-8 millió évvel ezelőtt éltek ezen a területen. A kutatások során több mint 30 gerincest, valamint 17 kagyló- és csigafajt azonosítottak.

A következő állomásunk Zalaszentgróton volt, előtte viszont egy nagyobb dombon kellett átkelni. Zalaszentgróton megnéztük kívülről a Batthyány-kastélyt és az egykori Zala-hidat. Némi hűsítő magunkhoz vétele után Türje volt a következő célpont. Itt sajnos még felújítás alatt állt a premontrei apátsági templom, ezért bemenni nem lehetett. Egy kisforgalmú úton, majd erdei úton értük el újra a Szajki-tavakat. Meglepő módon, alig voltak látogatók, mivel rossz időt jósolt aznapra a meteorológia. Megint kellemesen telt a délután a szokásos forgatókönyv szerint. Fél hat felé elindultunk haza, ahol már Ági és Erzsike már javában szorgoskodott a vacsorán: milánói makaróni volt egy kis lecsóval kombinálva. A legyek elleni hadjárat újabb szintre lépett, ugyanis Ági légycsapókat szerzett be, így sikerült a legyektől megszabadulni, legalább öt percre.

 

Július 10.

 

Ezen a szombati napon, a leghosszabb túránkra indultunk. Kámon keresztül a 87-es úton, amely meglehetősen nagy forgalmú volt, jutottunk el Rum községbe. Ezután Zsennye felé vettük az irányt, ahol megtekintettük a Bezerédj-kastélyt. A romantikus stílusú épület, ma alkotóház. Tovább kerekezve a kitérő után visszatértünk a 87-es úthoz, előtte megálltunk a rumi klasszicista Széchenyi-kastélynál, ami ma gyógypedagógiai intézmény. A főutat elérve már kerékpárúton haladtunk, Csempeszkopácson meglátogattuk a románkori templomot, ami egy kis gyöngyszem a hatalmas székeságyházak árnyékában. Vasszécsénynél elhagytuk a kerékpárutat és egy kis pihenőt tartottunk a helyi műintézményben. A szomjunk oltása mellett, többen elcsábultunk a helyi ételkülönlegességet látva az étlapon: így velőspirítóssal itattuk fel a folyadékot. A településen két kastély is van, ezért először az Új-Ebergényi kastélyt, majd az Ó-Ebergényi kastélyt néztük meg, az utóbbinál pont egy esküvői fotózásba futottunk bele. Ezután Ikervár felé vettük az utat, több községen keresztül érkeztünk meg a város központjába. Hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy megnézzük az ország első vizierőművét, amelyet sajnos zárva találtuk. Mivel nem volt kedvünk visszatekerni a műútra, egy alternatív földúton és egy gázló érintésével jutottunk vissza az országútra. Sótonyba egy jó kis emelkedő után értünk, ahol meg kellett pihenni a nagy melegre való tekintettel. Ezután némileg hullámos terepen jutottunk el Kámba, ahonnan a szokásos úton jutottunk vissza a szállásra. Itt már Ági paprikás krumplival várt minket, amit jó étvággyal elfogyasztottunk. Ekkor már nem volt velünk Erzsike, aki már reggel, és Hilda, aki a túra végén utazott haza. A szokásos légyvadászat után mindenki nyugalomra tért.

 

Július 11.

 

Vasárnap reggel meglehetősen borús időre ébredtünk és az előrejelzések is egésznapos esőt ígértek, így úgy döntöttünk, hogy lemondunk az aznapi túráról. Ezután mindenki összepakolt, elbúcsúztunk egymástól és a szállásunktól és elindultunk hazafelé.

(Mérai Róbert)


Galéria


 

Archív: