VÉRTES-HEGYSÉG Csákberény – Csókakő – Söréd

Az idei első hétvégi túránkon, a Nap biztató sugarakkal üdvözölte a csákberényi buszmegállóban gyülekező társaságot. Kilenc kétlábú és egy négylábú túratárs örvendezett egymásnak, némi inni és ennivalóval megédesítve egymás társaságát.
Galéria
Minden jó véget ér egyszer, ugyanis a túravezető kiadta az utasítást az indulásra. A falu házai között haladva, hamar elértük a település végén lévő, különös hangzású gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeum modern épületét. Itt egy kedves hölgy fogadott minket és egy rövid (30 perces) bevezető után, kiosztotta az audiovizuális eszközöket és ezután mindenki szabadon bejárhatta a kiállítást. A múzeumban sok minden megtudhattunk a nevezett grófról, mint például, hogy Habsburg származék, kiváló korong lövő, számtalan vadászkönyv írója és egy grázi múzeum alapítója volt.
Mielőtt a tudás súlya, túl nagy terhet rakott volna gyenge vállainkra, visszatértünk a természet kebelére. Szóval nekiindultunk aznapi túránknak, egy darabig a Panoráma tanösvényt tapodta lábunk. A tanösvény nem tagadta meg a nevét, a hegygerincről mindkét völgybe betekinthettünk és élvezhettük a tavaszias időben a pompás látványt. Midőn a levesnótát már rég elhúzták, egy alkalmas, padokkal felszerelt helyen elköltöttük kis ebédünket és megemlékeztünk Sári és Béla legnagyobb lányáról, akinek aznap volt a születésnapja.
A szép idő aznap sokakat a hegyekbe csalogatott, így meglehetősen sok túrázóval találkoztunk. A Maurer-kunyhónál egy kicsit megálltunk és az elhelyezett tábláról megismertük az építmény történetét. Ezután egy sziklás úton leereszkedtünk a Vár-völgybe. A völgyben haladva hamarosan feltűnt a csókakői vár sziluettje. Egy szuszogtatós lépcsősoron jutottunk fel a vár előterébe, az út mellett sziklamászók mutatták, hogy lehet ezt keményebben is csinálni.
A vár különböző szintjeit végigjárva, élvezhettük a nagyszerű kilátást. A vár tövében a Füstölgő Csók(a) és a Székely büfé várta szomjas társaságot. Az előbbit főleg párok keresték fel, Valentin nap alkalmából, de azt a gazdag fantáziámmal sem tudtam megfejteni, hogy mi lehet jó egy füstölgő csókban? Mi viszont az utóbbi büfénél telepedtünk le, - mert itt kaptunk kávét - így kíváncsiságom sajnos kielégítetlen maradt. Csókakőröl dűlőúton jutottunk el Sörédre, utunk végpontjára, ahol búcsút vettünk Kulcsos Lacitól és a fiától Zsolttól.
Végtelen szomorúságunkra, hogy az aznapi túránk véget ért, a Lesz Vigasz nevű hely nyújtott némi gyógyírt. Az ajtón benyitva egy falusi farsangi ünnepség kellős közepébe csöppentünk, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy keresztülvágjuk magunkat a pultig. A külső teraszon Supermen-nek és Wonder Woman-nek öltözött HMCS1-ék között ürítettük ki búcsúpoharainkat, majd futottunk a beérkező buszhoz. A buszon, a kellemes melegben és félhomályban szundikálva érkeztünk Budapestre, ahol szép sorban mindenki leszállt.
Összefoglalta és a túrát vezette: Mérai Róbert
1 HMCS= Helyi Menő Csávó

