Idén se maradhatott el az egyesületnek több éves hagyománya, a nyárias idők beköszöntét jelző
vízitúra. A számos vízitúránk alkalmával hazánk majd minden vizét bejártuk, így nem is csoda, ha egy-egy korábban megtett túránk helyszíne ismét bekerül a programba. Idén is így történt. A Tisza-tóra esett a választás. De azért volt hely, ahol még nem jártunk, a tó legészakibb medencéjében, a Tiszavalki-medencében. A két túranapból az elsőn ezt a részt fedeztük fel.

Galéria

Szállásunk Poroszlón a jól felszerelt Madárpart kempingben (és kölcsönző) volt. Szombat a hajók beszállási ponthoz, a Fehér Amur csárda közelében lévő zsiliphez vitelével kezdődött. Sajnos a kilenc hajót nem vitték el a zsilipig, így bemelegítésképpen kb. 130 métert kellett cuccolni. Valamivel 10 óra után sikerült is elindulni. A Poroszlói Kis-Tiszán kieveztünk a Tiszára, azon északra fordultunk és 1,4 km után mentünk be a Tiszavalki-medencébe vezető csatornába.

Ezen az egyre szűkülő és egyre vadregényesebb úton nádason, erdőn, hajtűkanyarokon keresztül értük el a Nagy-Morotvát. A csapat összevárása után tágasabb vízfelületen, távolabb sok hattyút látva, sulyommezők között ismét egy a nádasban vezető szűk, kanyarokkal tűzdelt, 300 méteres ösvény következett. Ezután ismét szélesebb vízen, hátszélben evezve futottunk be a Tiszavalknál a Szivárvány Kikötőbe. A fantázia elszabadulását megelőzendő itt jegyzem meg, hogy a kikötő nevét a hagyományos, keresztény, konzervatív jelentése szerint kell értelmezni.

Megérkezésünk után a kikötő mester segítségével partra raktuk a hajókat és indultunk is a kicsiStég bisztróba, ahol minden úgy történt, ahogy az máskor is egy büfénél szokott.

Túránk legtávolabbi pontjáról ebédidő elteltével a Nyárád-éren lévő Nagy Lilik kilátóhoz indultunk. Nem kis csapatunk sikeresen talált helyet a kikötéshez. A kilátóból csodás látvány nyílt a tó ezen részére. Tovább hajózva a Nyárád-éren beletorkolt utunk az Eger-patakba. Nem sokkal ez után kiértük a fák és nádas takarásából és szembe kaptuk a kellemetlen déli szelet. Ebben az igen kellemetlen szembeszélben 6 km-t eveztünk a vízről alig meglátható kikötő helyünkig, a kempingig.

Minden nehézség ellenére mindnyájan rendben megérkeztünk és egy szép és érdekes túrát teljesítettünk. A nagy munkában megéhezett csapat számára hamarosan megkezdődött a hagyománnyá vált szatmári töltöttkáposzta elkészítése, ami idén se készülhetett volna el Ági és Laci nélkül. Köszönet érte és a többi segítőnek is. Természetesen most is kiváló vacsorának örülhettünk.

Vasárnapi túránk a szálláshelyünknél lévő kikötőből indult a Poroszlói-medencébe. Indulás után
délnek eveztünk a Kis-Tiszán az első állomásunkig, a Bölömbika Kilátóhoz. Ahogy a tavon lévő minden kilátóból innen is gyönyörű és különleges kilátás nyílt a tájra. Kis idő után ismét hajóba szálltunk és nádszigetek között kanyarogva elértük Sarud Neptun kikötőjét, ahol egy takaros kis büfében eszegettünk és iszogattunk.

Ezután a pihenő után következett a túránk legnehezebb szakasza,. Miután kibújtunk a nádszigetek közül bő 3 km-t kellett oldalszélben evezni a VI. számú Öblítő csatornáig. Ügyes volt a csapat és rendben megérkeztünk a köztes úticélunkhoz. Itt szárazföldet találtunk, ahol viszonylag könnyen ki tudtunk szállni a hajókból. Megpihentünk és többen nem is tudtunk ellentmondani a víz csábításának, megmártóztunk. Valakinek csöngött a telefonja, jött a hír, hogy a közeledő időváltozásról. 

Cuccoltunk és indultunk, immáron hátszéllel a Küszvágó Csér Kilátóhoz. Itt se kellett csalódnunk a látványban. Ismét páratlan élményt adott. innen tovább lapátoltunk északnak egyenesen bele a nádasba, ahol hamarosan ismét kinyílt a nádas és egy tekintélyes méretű, csodálatosan virágzó tündérrózsa mezőbe futottunk. A virágtengert nyugatnak fordulva, a sásban és nádban lévő, igen szűk, tizenméter hosszú, járatlan járaton át hagytuk el. Voltak akik nem bíztak a túravezető tapasztalatában, ezért a csapat felét elvitték másfelé. Kellett is várni rájuk.

Mikor ismét együtt volt a csapat ismét beérkeztünk egy, a magas nádasban kanyargó csatornába, ami előbb bevezetett a Porong tavába, majd az Ispán tavába. Innen egy vadregényes, fák koronája alatt vezető csatornán, egy népes hattyúcsaládot követve csorogtunk ki a Kis -Tiszára. Poroszló felé kanyarodva 3 km után bezártuk a kört. Nem volt könnyű túra, de nem mindennapi élményekkel kötöttünk ki.

Ezen az estén többek segítségével Eszti volt a főszakács. A bográcsban gulásleves készült. Jól is esett a hosszú nap után.

Hétfőre még tartalékoltam egy rövidebb túrát, de reggelre beborult és élénk szél volt, ezért inkább pakolás és korábbi indulás mellett döntöttünk. Persze mire már majdnem készlettünk kisütött a nap, de a szél maradt. No hát körülbelül ezek a dolgok történtek Pünkösd hétvégéjén.

Filmajánló: Tisza-tó születése
A Jóreménység-sziget

D. Attila

Galéria