ZEBEGÉNY - JULIANUS KILÁTÓ - NAGYMAROS

A közkedvelt emeletes vonattal utaztunk nyolcan Zebegénybe, ahonnan a túránk indult. A társaságot jócskán fiatalította Zsuzsa nyolcadikos unokája, Bogi. Egy pillantást vetettünk a különleges szépségű szecessziós Havas Boldogasszony-templomra és az éppen kinyitott belső rész festményeire.

Felfelé kaptatva már a trianoni emlékműnél is csodálhattuk a panorámát. A közeli kilátótoronyból is szép volt a Duna látványa. A frissen nyílt levelektől harsány zöld színben pompázó erdőben – erős emelkedővel - jutottunk fel a Hegyes-tetőre. A Julianus-kilátóból messzire el lehetett látni a tiszta időben, így hát kedvünkre kigyönyörködtük magunkat. Elölről is és hátulról is a Dunát láthattuk. Próbáltuk felismerni a hegyeket, településeket. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek – mobilok. A kilátó mellett egy új faasztalnál megpihentünk, eszegettünk. A szelídgesztenye tanösvényen haladtunk Nagymaros felé. A jelzések hiányosak és elhanyagoltak voltak. Gesztenyeéréskor vissza kellene ide jönni… Pihenésképpen kicsit sétáltunk a nagymarosi Duna-parton. Éppen a mobilgátat szerelték fel. Szerencsére nem árvízveszély miatt, hanem próbaképpen. Meglepődve láttuk, hogy a komp egy óriási farönköket szállító teherautót vitt át Visegrádra. Nem gondoltuk volna, hogy ekkora terherrel nem süllyed el. A szemközti fellegvár szép látványa emelte a kávézgatás és sörözés örömét.


Nem volt nagy túra, 7 km-t mentünk, de azért 410 m szintet tettünk meg. Ideális kirándulóidő volt, a talaj nem volt sem poros, sem sáros. Ilyenek legyenek körülmények mindig!

A jövő kedden a Budakeszi Vadasparkban folytatjuk.

Párkány Erzsébet


Galéria


 

Archív: